Anya miért vár el tőlem ilyet, miközben ugyanez neki is rosszul esik? Hogy lehet a szívére hatni?

Párommal hamarosan összeköltözünk a saját fészkünkbe, jelenleg is együtt élünk (ha itthon van) csak az én szüleimnél. Ha már meg lesz a ház lassacskán eljön a család alapítás.

Anyával beszélgettünk hogy ugye sokat vigyázhat majd rá és nem fogom félteni, mondom persze, és mondtam hogy párom anyukájára is ráhagyom majd, mert lehet hogy én nem vagyok velük túlzott puszipajtásiba de az unoka mégis csak unoka, és páromnak is örömet akarok okozni.

Na erre anya azért ne már, ő azok után (anyósjelölt) után nem igen tudná megpuszilgatni stb és elég lesz 2 havonta elvinni, ha párom haza jön hogy majd ő vigye (ne én)

Sajnos a bátyám élettársa detto az a típus hogy nálunk nem lehet a kisfiúk, hanem csak a saját szüleinél, és minden ürügy félét ki is talál, ami persze anyának roppant rosszul esik, fel is hoztam példának, mondta is hogy neki mennyire rossz érzés. Hát ennyibe maradt a téma, de nem értem hogy ami neki rosszul esik, azt miért várja el tőlem hogy én is úgy cselekedjek. Ha lesz babánk, nem fog elolvadni, nem egy hímes tojás hogy ne kaphassák meg annyit párom szülei.

Bár megértem anyát is amit mondott, de el kell fogadni azért őket.