Valaki segítsen (? )

Részvétem. Nem, nem felejtették el ebben biztos vagyok. De nem gyászolhat egész életében. Elég idő eltelt, a gyász folyamata bennük lezajlott, az élet megy tovább. Sajnos édesapád nélkül. Mindenki másképp és más ideig gyászol. De neked viszont nagyon fontos lenne egy pszichológust felkeresni aki segít ezt a folyamatot lezárni.

Részvétem. Nálunk ugyan így volt kb. hat évvel ez előtt, én akkor 14 éves voltam. Otthon sosem mertem erről beszélni és azt hiszem jól is tettem, csak nehezítettem volna vele a többiek gyászát. Anyukád és a nővéred is gyászolnak még és sosem lesznek túl ezen teljesen, csak ők már jobban el tudják ezt rejteni, félnek a felszínre hozni az érzéseiket, mert tudják, hogy akkor jobban fog fájni. Ezért piszkál anyukád is, mert nem akarja beismerni magának, hogy te ezt az egészet traumaként élted meg. Tulajdonképpen ezt az eseményt igyekszik minél jobban meg nem történtnek hinni, nem akar beszélni róla, nem akar gondolni rá, nem akarja kimutatni a fájdalmát. Emiatt szerintem ne is szólj neki, mert nem tehet róla, hogy így éli meg. Beszélj a problémáidról valaki mással. Amikor én voltam ilyen helyzetben, a barátaimra nem igazán számíthattam, hiszen ők is ugyanolyan fiatalok voltak még és nem tudták kezelni a helyzetet, nem tudtak velem mit kezdeni, féltek hogy valami rosszat mondanak vagy nem is tudtak volna mit mondani, ami végülis érthető, egy gyászoló emberrel én még felnőttként is aligha tudok mit kezdeni. Egy pszichológus sokat segíthetne neked, de szerintem, ha teheted, akkor otthon ezt így konkrétan ne mondd, csak járj el hozzá, mert talán felzaklatná anyukádat. Fordulj más ismerősökhöz vagy nagycsaládbeli rokonokhoz, barátokhoz, akiket nem érintett olyan mélyen ez a dolog vagy könnyebben beszélnek róla.

Hány éves vagy?

Teljesen érthető, hogy neked nagyon hiányzik az apukád még mindig. Ugyanakkor ne itélkezz felettük, amiért ők már tudnak mosolyogni. Ők már talán elengedték, vagy majdnem. Te még dédelgetheted egykicsit a szívedben, de előbb utóbb te is el kell, hogy engedd. Próbálj arra gondolni, hogy a lét örök, odaát is van valami, és az élet folyik tovább. Lassan majd megnyugszol, és tudsz majd mosolyogni te is. Apukád is ezt szeretné..

Miért siratjátok az anyagot, ha a lélek még mindig boldog és árasztja a fényt?