Ha egy család életében jól mennek a dolgok, miért mondja mindenki hogy "csak szerencsések, majd lesz rosszabb"?

Ezt már én is megfigyelte,, hogy az emberek, különösen hazánkban igencsak szeretnek mindent a szerencsének vagy balszerencsének betudni. Kapcsold csak be a tv-t és nézd meg azt a rengeteg jósműsort... ilyen szerencse, olyan energia, amolyan átok (ezeken max. jót szoktam derülni), és az emberek elhiszik, hogy tényleg ezek befolyásolják az életüket, nem pedig a tetteik. Sajnos a szüleim és a párom szülei is megrekedtek ezen a szinten, hogy ha egy gazdag emberről mesélünk nekik, hogy jutott egyre feljebb és feljebb, akkor csak osztani tudnak minket, hogy "neki szerencséje volt". Persze... (jó, azt elhiszem, hogy valaki nem tehet arról, ha beteg gyereke születik vagy meghal egy balesetben a házastársa). De a jó kapcsolatokért is tenni kell. Az első és legfontosabb tett a jó választás. Magyarán nem állok le olyan pasival, aki csapodár vagy agresszív vagy iszákos. Ha pedig minden jól megy, idővel nem is válik ilyenekké.

Szó mi szó, ne foglalkozz az ilyenekkel, csak irigyek. :) Hagyd meg őket a nyomorukban.

" Ha pedig minden jól megy, idővel nem is válik ilyenekké. "

Na látod, ahhoz hogy minden jól menjen....bizony kell a szerencse is! Az, hogy jelenleg nem iszik a párom...nem biztos, hogy 15 év múlva nem fog...az, hogy most ilyen a természete, 15 év múlva biztos, hogy valamennyire változni fog. Minden változik, állandóan! És ahogy tökéletes ember sincs...úgy tökéletes élet sincs...nem volt és nem is lesz soha. Mert bár ringathajta magát álomvilágban az ember...de nem hiszem, hogy érdemes lenne. Egyszer fent...másszor lent.

"Az, hogy jelenleg nem iszik a párom...nem biztos, hogy 15 év múlva nem fog...az, hogy most ilyen a természete, 15 év múlva biztos, hogy valamennyire változni fog."

Az, hogy nem iszik a párod, nem a szerencse kérdése, hanem a tetteié. Dönthet úgy, hogy ihat. De nem az nem szerencsétlenség lesz, hanem az ő döntése.

Tökéletes élet pedig létezik. Csak az a baj, hogy amikor tökéletesről beszélünk, objektíven tökéleteset akarunk látni, ami a világon mindenkinek megfelel. Ilyen persze nincs, de semmiből a világon nincs olyan, ami mindenkinek egyforma. Mindenkinek más a szép, csúnya, sovány, alacsony, vicces, értékes... mindenkinek más a tökéletes.

Ha én azt mondom, az életem tökéletes, nem azt jelenti, hogy mindenkinek megfelel, hanem azt, hogy nekem felel meg 100%-osan.

1. Nem mondja mindenki, ne általánosíts.

2. Irigység szülte rosszindulatból és gyűlöletből.

3. Azért kenik a szerencsére, és azért nem hiszik el, hogy a házasfelek/család önmagában is harmonikus, és ők maguk tesznek a legtöbbet azért, hogy jól menjenek a dolgok, mert akkor nekik is szembe kéne nézzniük azzal, hogy "jé, lehet így is élni, én is megcsinálhatnám." De mivel erre nincs erejük, eszük, képességük, könnyebb a rosszindulatot rázúdítani a másikra és a sors kegyére fogni, hogy boldogok. A külső események szülte boldogság ugyanis valóban a szerencse műve és általában hamar elpárolog. De ha az ember azért boldog és azért működik a párkapcsolata/családja, mert önmaga aktívan tesz érte, akkor azt már nem lehet a szerencsére fogni - tehát kisebb az esélye annak, hogy rosszabbra fordulnak a dolgok. Azaz a rosszindulatúskodó harmadik személy rosszindulata nem talál célba.

Na ezért mondják. :)