Szülők, akik egyedül nevelik a gyermeküket! Hogyan oldjátok meg?

hm hidd el meg lehet oldani ülj le a kislányoddal és beszélgess el vele...megértem, hogy megszeretnél adni neki mindent de neki is megértőnek kell lennie elvégre már 10éves..ha nem az, akkor magadban keresd a hibát... én 21 évesen olyan helyzetbe kerültem, hogy a bátyám 7éves kisfiát kell nevelnem teljesen egyedül már lassan egy éve... nálunk az anyagi körülmények teljesen jók voltak és csak az anyagiak számítottak a szülőknél és a kisfiúnál egyaránt addig amíg a testvérem élettársa 13év után arra a döntésre jutott,hogy ő még nem élte ki magát...Így egy nap kirámolta a lakást elvitt több milló forintot és persze az autóját...a bátyám ott marat 34évesen akkor még 6 éves fiával a család össze omlott és minden felborult mivel megkellet oldani az anyagi helyzetet az az a gyerek ellátását mindenféle szempontból a lelki problémákat úgy próbálta kompenzálni,hogy mindent megvett a kisfiúnak amivel a gyerkőc vissza is élt rendesen...a kisfiút most én nevelem én viszem és hozom a suliból én tanulok vele és persze gondoskodom róla hétvégenként viszont a szüleim vigyáznak rá akkor haza viszem a városból a friss falusi levegőre:)) mivel a testvérem kint dolgozik külföldön küld haza havi 150ezret plusz a családi potlék(nálunk sincs gyerektartás)így rám hárult a feladat,hogy megtanulja azt,hogy nem mindig lehet mindent megvásárolni és nem járunk minden nap mekibe, nincs minden nap csoki és üdítők nem megyünk moziba nincs drága transformes sisak tehát nem szorjuk a pénzt felesleges dolgokra... mi helyette elmegyünk a játszótérre és ott játszunk, papírból készítünk játékokat van mikor festünk, sétálunk mozi helyett mesét olvasunk de ezek mind általános dolgok meg kell értetned a lányoddal, hogy az a fontos, hogy együtt vagytok és együtt csináltok új dolgokat próbálj meg több időt szentelni rá ha nekem sikerült megértetnem egy "már" 7éves kisfiúval,hogy nehezebb helyzeten megyünk most keresztül és nincs pénz játékokra és édességekre helyette itt vagyunk egymásnak és bízhatunk egymásban... én leültem vele és elmondtam neki mi a helyzet de próbáltam az ő szintjéhez mérve el magyarázni neki megértette és nem hisztizik nem keresi a miérteket hanem elfogadta.:) és nagyon büszke vagyok rá:))))neked is sikerülni fog sok sikert a változásban:)

10 éves gyerek már megérti ha azt mondod most nincs és nem lehet. Teljesen jól áll hozzá, még ha a te szived bele is szakad. Mert tudom mit érzel ilyenkor. Fel a fejjel, lesz jobb, még ha most nehéz is.

Kedves Kérdező! Tudom, hogy már áprilisban fel lett rakva a kérdésed, de én ma találkoztam vele és megosztanám veled a véleményemet, tapasztalataimat. A kérdést akár az én édesanyám is feltehette volna, ugyanilyen helyzetben nevelt fel engem. Volt időszak, amikor nem volt könnyű a dolga és ez pont 10-15 éves korom között volt. Tudom, hogy egy 10 éves gyerek meg tudja érteni hogy nem telik mindenre, én is felfogtam. Bár anya lelkileg mindig támogat és akkor is támogatott és amit tudott maximálisan megadott, mégis sokszor veszekedtem vele a helyzetünk miatt. Később mikor már eléggé felnőtt voltam, akkor ez is elmúlt, és az is sokat segített, hogy suli melletti munkát is tudtam már vállalni. Rájöttem, hogy sose anyura haragudtam, hanem a helyzetre, ugyanis borzasztó rossz érzés volt, amikor láttam, hogy xy-nak új telefonra, cipőre telik és minden nyáron tengerparton nyaral, mikor én még a Balatonon se voltam. Viszont utólag azt gondolom, hogy ennek a helyzetnek nagy szerepe volt az életem alakulásában. Már a középsuliban is az járt a fejemben, hogy tanulnom kell azért hogy jó munkám legyen és az én gyerekem ne ilyen helyzetben legyen. Ez a cél a mai napig a szemem előtt van és jó úton haladok :) Lehet kicsit hosszúra sikerült a válaszom, de összességében azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy minél több szeretet, lelki támogatást adj meg neki, illetve biztasd őt a tanulásra. Remélem tudtam segíteni :) 22 L