Szülők, akik egyedül nevelik a gyermeküket! Hogyan oldjátok meg?

10 évesen már tisztában voltam a családi költségvetéssel. Tudtam, hogy milyen fix fizetnivalók vannak, mennyi a bevétel, mi mennyibe kerül.

Mindezt elkezdték kb. 5 éves koromban, zsebpénzzel, megtanítottak félretenni, bevontak a gazdasági döntésekbe (nem dönthettem, de elmagyarázták miről van szó).

10 éves, nem hülye, csak gyerek, bőven el lehet már magyarázni neki.

"Ha nem hagytad volna el a tolltartódat, mehetnénk..." - bakker, a bűntudatkeltés, a gyerek felelősség tétele az viszont belefér 10 évesen?

"A miértre nem lehet játékpénzzel válaszolni. Valódival sem. Tudja, hogy 100ezerből csak 100ezret lehet elkölteni, csak azt nem tudja, miért van valakinek csak ennyi, másnak meg több, esetleg még ennél is kevesebb.

A gyerek azt látja, hogy anyu dolgozik, más anyukája nem feltétlenül, és mégis a másik mehet hétvégén moziba, ő meg nem. "

Rozika, tudod különböző állások vannak különböző fizetésekért. Ezért is fontos, hogy jól tanulj és a jövőben jó állásod legyen. Egy kozmetikus X összeget keres, míg egy bankár Y összeget. Van még olyan foglalkozás, ami eszedbe jut? Te mi szeretnél lenni? Szerintem mennyi pénz lenne ideális? Ezt vajon milyen állással lehet elérni?

Mondjuk így?

Ugyanebbe a helyzetben vagyok, nekem is egy lányom van, es rossz anyagi helyzetem. Nincs rosszabb mint nemet mondani a gyerekemnek, belebetegszem!

Inkabb megadom amit ker es utana napokig nincs penz , rettenetes !

Amikor szültem jó anyagi körulmenyek voltak, mindent megkapott amire ramutatott ez ugy ment 3 eves koraig.

Most egesz mas a helyzet es apuka gazdag de nem szeret fizetni, es nem is kell neki mert közös agyámság.

Mostanában gondoltam arra, hogy nem lett volna szabad szülnöm meg ezt az egyet sem , a visszautasitasra es lemondásra, a gyerekkor sajnos nem jatszódik le újra es hamar véget ér, ezert most szeretnék mindent megadni, de sajnos ez van!

A "mindent megadni" nem hiszem, hogy csak tárgyakban nyilvánulhat meg.

A szüleim kifejezetten jó anyagi helyzetben voltak/vannak, testvérem nincs. Mégse kaptam meg mindent, amire ránéztem, pont azért, hogy tudjam, értéke van a dolgoknak és nem hullik minden az ölembe.