Meg lehet oldani családalapítás során ezt az ellentétet?

Tervezgetjük a párommal a közös jövőnket, azonban egyre inkább aggódok miatta. Neki egy szakmája van, nem igazán tud elhelyezkedni vele, vagy ha még is, akkor nem jelentik be, csak napi 4 órára, így alig kap valamicskét érte. Jelenleg minimálbért kap legalább, de ez sem olyan stabil sajnos.

Én nőként mérnök vagyok, stabil állássál, jó fizetéssel. Mondhatni én tartom el a családot, de azért természetesen a párom fizetése is jól jön.

Ő most a fejébe vette, hogy elmegy inkább tűzoltónak. Halálra ott sem fogja keresni magát, de azért jóval többet kapna, mint így és biztos állása lenne. Ha azt most elkezdi, évek kellenek, hogy munkába tudjon állni és ne a nulláról induljon a ranglétrán.

Sokszor eszembe jut az, hogy mi lesz velünk akkor, ha gyereket vállalunk? (1-2 éven belül szeretnénk az esküvőt, utána bármikor jöhet a baba) A jelenlegi fizetése mellett az kivitelezhetetlen, hogy az én bevételem kiessen a családi kasszából, nem tudnánk megélni. Ellenben tudom jól, hogy ő nem szeretne otthon maradni a babával, ahogy én sem szeretném lepasszolni az anyai szerepeket.

A legésszerűbbnek az tűnik, ha azonnal elkezdi a tanulmányait és minél előbb munkába áll, de még ez sem biztos, hogy össze fog jönni.

Tegyük fel, nem jön össze, akkor hogy a francba lehet ezt megoldani?

Éljünk szűkösen napról napra, hogy teljes értékű anya lehessek? (egyikünk sem érezné jól magát így) Vagy kényszerítsem bele ebbe a helyzetbe a páromat és járjak úgy dolgozni mindennap a családomért, hogy a szívem majd megszakad? (szintén egyikünk sem érezné jól magát így)

Hozzáteszem, akárhányszor felhozom ezt a témát, észreveszem, hogy őt mélységesen bántja, hogy nem ő a családfenntartó és mindenképpen próbál erre megoldást találni. Nem azért nem akar itthon maradni majd apaként a gyerekünkkel, mert nem lenne képes rá, hanem mert az átlag családmodellt kedveli ő is.

Bölcsin is gondolkodtam, de legalább 1 éves koráig ezt a lehetőséget nem annyira szeretném, ha nem feltétlenül muszáj.