Hogy nem képes végre elszakadni otthonról? Miért nem számít semmi?

Van egy 5 éves kapcsolatom és egy 3 éves fiunk. Egyszerűen a párom nem képes elszakadni az anyjáéktól. Csak hozzájuk hajlandó elmenni dolgozni, máshová nem. Nem érti meg, hogy ez nekünk nem jó. Leginkább, nem is érdekli. A szülei vállalkozók, az apja építőiparban dolgozik. Most éppen olyan kedve van apukának, hogy x hetes munkákat vállal be, viszi bele a kicsi fiát is. Nem érdekelne, ha ebből meg lehetne élni. De nem lehet, hol 5 ezret ad, hol 10-et de fizetést sosem. Vagyis, így apránként. Évek óta a csekkek el vannak maradva, nem érti meg, hogy így nem lehet élni. Mindig arra fogja, hogy majd lesz jobb is. Nem is akar mást keresni, mondván nincs. De van, csak nem megy el. Engem ezzel szemben zaklat, hogy az anyjának csináljak bedolgozást, mint eddig is. Kapom a gyest, a családit, most végzem az egyetemen. Nincs időm még azt is csinálni kb. 2 hónapig. Tele vagyok gyakorlattal, beadandóval, vizsgával, a nyakamon a háztartás, a kisfiam. És ő van felháborodva. Elegem van, besokalltam. Hiába magyarázom meg, az a lényeg, hogy neki ez a helyzet jó. Jó, hogy nem kell itthon lenni, nem kell semmit sem megoldani. Mégis mit csináljak?! Rongyosra téptem a számat már. Menni mehetnénk édesanyámhoz, de nem igazán férnénk meg együtt. Adjatok tanácsot! Munkára kilátásom sincs ezen a bedolgozáson kívül a gyakorlatok illetve a hatalmas munkanélküliség miatt. Belefáradtam. Nagyon.