Hogyan éljem túl?

Nagyon emberi a gondolkodásod, kedves Kérdező. :) Sajnálom a nehézséged, de inkább gratulálok a babához, mert ezen majd túlleszel, és ő ha szeretetben nő föl, csodálatos lesz (és abban fog fölnőni..!). :)

Te pedig találni fogsz szerintem valakit, aki lehet hogy csak biológiailag nem lehetett az apja, de mindent megadna majd azért, hogy felvállaljon titeket. Javaslom, elsősorban barátokat keress, valószínűleg közülük fog majd előlépni.

Sok boldogságot!!! :)

35F

Egyetlen biztató dolgot tudok írni.

Az én apám egy önző, alkoholista és agresszív állat, aki megkeserítette a családunk életét. Sokszor, amikor lelketlen dolgait kellett elviselnem, arra gondoltam, mennyivel jobb lett volna, ha anyu nem ragaszkodik a "családnak együtt kell maradnia" elvhez és inkább egyedül nevel minket.

Remélem, érted a lényegét annak, amit írtam. Ha már most ilyen viták és problémák vannak köztetek, szegény gyermeked mennyit szenvedett volna attól, hogy civakodni lát titeket? Ha innen nézed a dolgot, talán picit könnyebb.

A másik, amit most biztos nehezen képzelsz el, de a nővérem egyedül nevelte a kétéves fiát, mikor megismerte élete párját és már tizenöt éve együtt vannak és szeretetben nevelik a gyereket. Bőven van esélyed neked is arra, hogy majd egy megfelelő társad legyen, aki a gyerekedet is sajátjaként szereti majd.

Minden jót kívánok neked és a babának, kitartás!

32/N

én ugyan ismerem az apámat,de egyetlen jó emlékem sincsen vele kapcsolatban,nem törődött velem, nem érzem hogy szeret. már elváltak,de nem tartjuk nagyon a kapcsolatot,max telefonon.

én csak azt tudom mondani,hoyg ne fogadd vissza ha keresne. tudom hogy ez most bunkón hangzik,de nem vagy a kis tizenéves csaja akit úgy ugráltat ahogy akar. felnőtt nő vagy egy babával a szíved alatt,ez felelősség,amit ő nem vett figyelembe,elhagyott. ha vissza is fogadod,ez mindig benned maradna sztem,nem lenne olyan a kapcsolat mint régen..

de én bízom benne hoyg nagyon boldog leszel te és a babád,és minden rendben lesz veletek! :)