Miért ilyen velem anya? Ilyen esetekben mit lehet tenni? Szerintem utál engem.
Amióta iskolába járok úgy érzem, csak csalódást okozok számára. Nem nagyon megy a matek, általánosba négyes, most gimiben hármas vagyok belőle. A magyar viszont nagyon jól megy, érdekel, szeretem, ebben az irányban akarok majd továbbtanulni. A tanárnő ajánlotta nekem, hogy majd jövőre vagy azután csináljam meg az OKTV-t belőle. Nagyon lelkes voltam, hiszen csak nekem ajánlotta fel, el is újságoltam anyának, ő meg csak mosolygott, majd gúnyosan megkérdezte, hogy a fizika dolgozatom ugye megint hármas lett... értem el országos első helyezést hetedikes koromban egy pályázaton, valamikor májusban. Egy hónap múlva bizonyítvány osztáskor a négyes matekomon és fizikámon fröcsögött... Mindig bezzegezik az unokatesóimmal, akik színjelesek mindenből és emelt matekos gimibe járnak...Régebben matek lecke közben állandóan leordított, hogy egy ostoba, szőke nő vagyok, nem lesz belőlem semmi, legfeljebb kurv@ vagy takarító. Egyszer csak elegem lett belőle. Évek óta törlesztem ezt neki, mert az állandó b@sztatásnak két sikertelen öngyilkossági kísérlet, depresszió, elmagányosodás, totál önbizalomhiány lett a vége. Néha úgy érzem gyűlölöm őt, de az anyám, végül is ő adta nekem az életet, és óvodás éveim gyönyörűen teltek mellette. Talán mert akkor azt hitte, hogy építészmérnök leszek vagy ilyesmi. Mostanában sokkal jobb a viszonyunk, már nem viselkedem vele elhidegülten, erre ő nem elkezdett újra provokálni? Ma például mondta, hogy az egyik kollégája megdicsért, hogy milyen szép vagyok, de hozzátette, hogy a kolléga úr természetesen jegyben jár egy szép, rendes, szolid, kedves lánnyal. Erre megjegyeztem, hogy egyszer majd nekem is lesz szerelmem. Erre gúnyosan megkérdezi; miért, te szép, rendes, szolid és kedves vagy? Erre sírva fakadtam, már vagy egy órája bőgök, és egy világ omlott bennem össze. Így is tökre kétségbe vagyok esve ezen a téren, mert 16 éves vagyok, és nem voltam szerelmes, és rettegek a hajadonléttől. Most ott tartok hogy ennyi, annyira rohadtul nem felelek meg neki, hogy elszököm, vagy kinyírom magam...
De mégis ilyenkor mi mást lehet tenni, ha valakit a saját anyja gyűlöli?Mit csináljak? Valaki már átesett hasonlón? Hogyan vészeltétek át?
Segítsetek!
válasza:
válasza:Drágám! Nem gyűlöl ő téged, miért is tenné? Vannak emberek, akik nem tudják kimutatni a szeretetüket.
Talán nincs sikerélménye, közeledik a klimax, ettől érzékenyebb, nincs kibékülve saját magával sem, ezért haragszik a világra. Nem RÁD! Neked itt a kamaszkor, vagy mittudom én mi a divatos kifejezés manapság erre.
Hidd el nekem, nincs tökéletes anya, mert mi is csak emberből vagyunk..Gyarlók, hibázók, türelmetlenek.
De egyben biztos lehetsz: szeret Téged. Mert TE vagy az ő kincse, gyereke. Szeret, mert nem terhel a saját gondjaival, mert egy anya ilyet nem tesz. Nem teszi malomkő gondját gyereke gyenge vállára.
Egy anya.
válasza:Harmadiknak: ez mind nagyon szépen hangzik, csak sajnos a valóság más.
Velem ugyanezt csinálta az anyám egész életemben, mint a kérdezővel,és még most is, pedig már bőven felnőtt vagyok. Ő mindezt azzal nehezítette, hogy úgy tett, mint aki szeret, imád, amikor megfeledkezett magáról, viszont kibuktak belőle hasonló gúnyos, becsmérlő, provokáló megjegyzések akkor is, amikor épp teljesen jó hangulatában volt, tehát nem a mindennapi gondok nyomasztották.
Maximálisan aláásta az önbizalmamat, évek munkájába telt, mire rájöttem, milyen játékot űz velem. Fiatalabb koromban is megpróbáltam szembesíteni, mondani neki, hogy nem esik jól, amit csinál, ilyenkor jött az elbagatelizálás, hogy én veszem túl komolyan, pedig csak viccel, ne legyek már bolond stb, vagy a tagadás. Amikor ez nem használt, jött a mártírműsor, hogy milyen gonosz vagyok, pedig ő mennyi mindent tesz értem.
Még most is hatással van rám sokszor, de nagy nehezen függetleníteni tudtam magamat érzelmileg, viszont ehhez az is kellett, hogy jó messzire költözzek tőle. Azonban a mai napig mennek a "Soha nem gondoltam volna, hogy Te ezt meg tudod csinálni", "Jaj, de kis vézna és szerencsétlen vagy" és társai. Amikor látja, hogy lepereg rólam, magát sajnáltatja és állítja be szerencsétlennek "Jaj, mennyire vártalak, olyan egyedül éreztem magamat" (egyedül lakik, de viruló társasági élete van).
Ezek a játszmák semmi másról nem szólnak, mint féltékenységről, és hogy le akar téged nyomni az anyád. Ami neki nem jött össze, az neked se jöjjön. Ha őt az anyja (vagy apja) elnyomta, nehogy már te majd felszabadulj - és ezt érzelmi manipulálással tökéletesen el is éri, mert neked van bűntudatod. És kezdek abban is kételkedni, hogy az ilyen káros mintákat a szülők nem tudatosan adják tovább. Igenis tudná fékezni a nyelvét és nem gyötörni téged.
Nehogy bedőlj annak, hogy "félt", "építő kritikával akar ösztönözni" , "a te érdeked", "a napi gondok türelmetlenségben csapódnak le" ésatöbbi.
NE hagyd magad! Nem biztos, hogy ha elküldöd a fenébe, jobb lesz, inkább erősítsd magad lelkileg és egy idő után több-kevesebb sikerrel ki tudod majd védeni a vérszívását.
Ajánlom egyébként a Mérgező szülők c. könyvet, a szerzője nem jut eszembe :)
Sok sikert!
u.i.: időben állj a sarkadra, de tényleg ne értelmetlen lázadozással, piálással, drogokkal - ezeket a tévutakat én is megjártam. Viszont minél tovább hagyod, hogy aknamunkát végezzen az önbizalmadat tekintve, annál rosszabb lesz hosszútávon. Én éveket pazaroltam el az életemből azzal, hogy bűntudatot váltotta a lázongás, de végig, végig meg akartam neki felelni. Közel harmincévesen jutottam el odáig, hogy végre a saját utamat járhatom - jó nagy kitérőt tettem :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!