Ha már most 24 évesen egyre több ismerősöm vállal gyereket és ez rosszul érint, ez később csak rosszabb lesz?

Szerintem rá se ránts! Én 34. férfi vagyok a párom 38. Folyamatosan csesztetnek a szülők mindkét részről, meg sok ismerős is hogy miért nem vállalunk gyereket, hogy szerintük már eléggé vének vagyunk s később nem fog lehet sikerülni. Úgy érzem nem vagyunk még elég érettek, építgetjük a házunkat ami elég lassan halad, meg megfelelő munkahelyem sincs. Ilyen körülmények közé véleményem szerint nem való gyerek csak azért hogy legyen. Egy gyerek nél jó ha várják és van hova megszületnie.

Én zabigyereknek indultam, házasság lett végül a szüleim kapcsolata de csak a gyerek miatt nem maradhat két szülő együtt így elváltak.

8-as hozzászólónak üzenem, hogy lehet, hogy a gyermekvállalás majdnem mindenki életében eljön és bárkivel megeshet, de az "átlagostól" nagyon messze van. Komolyan, hogy lehet ilyet írni? Ha neked kell megszülni, felnevelni, akkor megtudod, hogy ez néha mennyire emberfeletti, megterhelő, és a felelősségvállalás legmagasabb szintje. Nekem többet nyújt az anyaságom, többet jelent számomra, mint a munkám, pedig nagybetűvel írhatom, hogy HIVATÁST választottam, nem csak szakmát. Mindazzal együtt többet jelent, hogy a gyermekeim születése a legborzalmasab élményeimhez tartoznak (ennyit a gyengéd születésről).

Kedves kérdezőnek pedig: 24 évesen még messze nem vagy elkésve semmiről se. Nálunk 24 évesen egyedül nekem volt gyerekem, és évekig másnak senkinek. 29 éves korunkban már közel a harmadának volt. És most, 34 évesen kezdik magukat rosszul érezni a párnélküliek. Szerintem a legfontosabb, hogy jól érezd magad, és akkor tedd meg, amikor neked jól esik. A mai világban sajnos nehéz tartós kapcsolatot találni, mert az emberek már nem becsülik és nem akarják megjavítani azt, ami van, nem kötelezik el magukat, és a problémákból rögtön kihátrálnak. Hát itt jön a felelőségvállalás és az elkötelezettség. Hidd el, ez nehezebb, mint bejárni a világot és frankó karriert építeni. De nem csak egy igazi létezik az embernek, sok emberrel megfelelően ki lehet jönni. Aztán amikor úgy érzed, hogy szeretnél már gyereket, akkor viszont nem érdemes halogatni. Mert mindig lehet valami, ami közbejön. Új állás, új pozíció, felújítás, autóvásárlás... csak ezek úgy igazából akkor már nem lesznek olyan fontosak. És hogy örökre melletted marad-e az a férfi? Egy idő után a gyerek fontosabb, mint a férfi. Akkor sem fogod a gyereket megbánni, ha a férfi nem lesz melletted. Meg tudod, lehet, hogy utólag az mondod egy kapcsolatra, hogy á, jó hogy nem lett gyerek, mert elhagyott, de lehet, hogy az elkötelezettség összekötött volna benneteket, és áthidalta volna a problémákat.

Nem kell aggódnod, hogy 24 évesen nincs gyereked. Majd ha megtalálod a megfelelő férfit, jó körülményeket sikerül először magatoknak teremtenetek, akkor majd érdemes elgondolkodni a gyerekvállaláson is. Nem szabad elsietni ezeket a dolgokat. Mindennek megvan a maga ideje. Nem az 50-es (sőt...vissza lehetne menni még korábbra is) években vagyunk, ahol már 18 évesen férjezett minden lány,és szült 3 gyereket.

Nekem is volt osztálytársam, aki gyereket szült kb 20 évesen, a gyerek apja otthagyta, most nemrég született meg a második gyereke, egy másik apától...

Lehet, hogy nem lesz 30 éves korodban még gyereked. És? Férjed már lehet, hogy lesz, menjetek,lássatok világot, élvezzétek az életet, és majd utána neveljetek egy gyerkőcöt, ami persze szintén élvezetes, csak másképp :)

24 évesen szültem az első gyerekemet és semmit nem bántam meg! A pici születése előtt 5 évig együtt éltünk és azóta is szeretjük egymást a férjemmel pedig ma már 13 éves lesz a lányom. Sőt, nemrég született egy két éves öccse is.

Nem kell és nem lehet általánosítani.

Én 19 évesen megtaláltam életem párját és boldogok vagyunk együtt.

Én is ennyi idős vagyok, mint te, kérdező.

Nálam, ha az általános iskolai osztályomat veszem alapul (mert a gimisben egy lánynak van csak gyereke, de ő már a suli alatt megesett):

Két lánynak és egy fiúnak van gyereke. Kettő biztosan csak besikerült gyerek, az egyik csaj immár évek óta egyedül neveli a gyerekét.

A srác még együtt van a gyereke anyjával, de ki tudja meddig...

A harmadik lány nemrég szült: egy közel 40 éves férfinak, akinek már mindene megvan. Ők gondolom tervezték.

Egyiküket sem irigylem, de nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy nekem vajon mikor lesz? Főleg, hogy jelenlegi életünkből kiindulva kb. 10 évig nonszensz.

Mégis örültem, hogy tegnap ismét negatív lett a tesztem...

Ne aggódj! Lazíts, utazz, érezd jól magad, és aminek a hiányától most félsz, az majd jönni fog magától :)

A velem egykorú ismerőseim mostanában kezdik eljegyezgetni egymást meg házasodgatnak szép lassan. Ez engem is úgymond rosszul érint, csak épp fordítva: nem értem, hova sietnek, amikor ennyi idősen még annyi mindent tartogathat az élet :)

Gimi alatt én voltam az egyedüli, akinek tartós kapcsolata volt, most éppen fordítva. És tudod mit? Tökre élvezem ;)

Tökéletes életkor ez arra, hogy a nyakadba vedd a világot: még nem vagy elköteleződve senki mellett, de már vagy annyira felnőtt, hogy meg tudd valósítani. És hidd el, ezekből az élményekből rengeteget meríthetsz és csak a hasznodra válhatnak később :) Ha jön a férj meg a gyerek, már nem lesz erre lehetőséged. Ki akarod hagyni?

És ha nem 24 évesen szülsz, hanem valamikor 30-35 évesen? Ki fogja rajtad számonkérni? És ha valaki mégis megtenné: mi a rosseb köze van hozzá? Ez a TE életed, a TE döntéseid, az a lényeg, hogy TE érezd jól magad!!!

Most az a filozófiám, hogy ha ennyi idősen megtalálom, mit szeretnék az életben, úgymond "megtalálom önmagam", az az egész későbbi életemre pozitív hatással lesz. Egy éve kijöttem Nyugat-Európába dolgozni (még kezdő fizetéssel is lazán keresel annyit, hogy egy évben 4-5-ször elmehetsz egy-egy hosszú hétvégére gyakorlatilag bárhová). Ha majd megunom ezt, talán hazamegyek, aztán közben lehet, hogy megismerem életem párját is. Ki tudja, mit hoz a jövő? :)

Ne másoknak akarj megfelelni! Gondold végig, hogy most ennyi idősen mit szeretnél, és valósítsd meg. Sok sikert! :)

25/L