Mi a tapasztalatotok anyós/após téren?

Az elején jó volt, utána pedig pláne. Laktam is ott rövid ideig. Rendes családi kapcsolat, az anyós a legstabilabb ember, akit valaha láttam (talán csak a Zen-buddhisták jobbak nála, de olyat nem ismerek egyet se), talpraesett, segítőkész és remekül főz. Varr, ruhákat hoz és a leghasznosabb cuccokat adja ajándékba. Nagy a fantáziám, így el tudnék képzelni még jobb anyóst, de az már annyira tökély lenne, hogy kisebbrendűségi érzésem lenne mellette :D Jó, hát cigiznie nem kéne, de azért vigyáz rá, hogy ne ott tegye, ahol mi vagyunk, még a saját lakásában se.

Eszébe se jut beleszólni semmibe.

Játszmák és máz a fasorban se, ahogy azt szeretem :)

Szóval remek :)

Megismerkedésünkkor nagyjából olyan semmilyen volt a kapcsolatunk, ők nem voltak túlságosan érdeklődőek én meg nem voltam tolakodó...

Mikor már olyan 2,5-3 éve voltunk együtt, kezdtek nyitni felém, akkor volt az első közös nyaralásunk is (19 és fél éves voltam).

Már együtt is lakunk a párommal 1 éve és 6 éve vagyunk együtt...Jó viszonyban vagyunk, a párom apukáját nagyon szeretem és ő is engem. Anyóssal is jó a viszonyom, bár őt kicsit távolságtartónak érzem még ennyi idő után is.

Egyébként egy szavam nem lehet, nagyon rendes, kedves emberek mindketten :)

23-L

Játszmák és máz, ez illik az én anyósomra is. Először nem láttam ezen át. De hamar kitisztult a kép.

A mi kapcsolatunk épp most készül erre rámenni. Egyébként jól el is lehetnénk a párommal és a gyerekünkkel, de a fontoskodása, a hazug mézes-mázaskodása annyira átlátszó. Én nem bírom elviselni, ha egy családban nem őszinte a kapcsolat, hanem tulajdonképpen mindenki utálja a másikat, a menyecskét, vagy bárkit. A háta mögött kidumálja, szemtől szemben meg kedveskedik. Ebből épp elég egy munkahelyen. A családomban képtelen vagyok egy ilyen személyt eltűrni, aki ráadásul oltogatja is a páromat ellenem.

E miatt már ott tartok, hogy inkább egyedül folytatom az életem, mert nem akarom, hogy a pici így nőjjön fel.