Szerintetek a család tönkretehet egy kapcsolatot?

Amíg nem tapasztaltam ilyet, azt hittem, ez csak kifogás. Az új kapcsolatom viszont rosszabb sem lehetne ilyen tekintetben. 1,5 éve vagyunk együtt, az én szüleim elfogadják, szeretik a párom, fordítva már nem teljesen igaz. Az édesanyja nem képes elfogadni. A barátom előttem 7 évig élt kapcsolatban, jegyben jártak az utolsó 4 évben, együtt laktak. Nem miattam szakítottak, az anyuka viszont teljesen így látja. Én vagyok a szemétláda, a hülye ku.rva, aki csak a pénzt és a lehetőséget látja a fiában, aki elvette őt a menyasszonyától. Vele nagyon jó, barátnői viszonyban voltak, összejártak, a mai napig beszélnek telefonon, ellenem szövetkeznek, nem képes feldolgozni, hogy velem van. Folyamatosan megaláz, ordít velem. Legutóbb azt vágta a fejemhez, hogy nem szeret a párom, de ezt még ő sem tudja, valójában azért van velem, hogy elfelejtse a volt barátnőt, aki egyébként biztosan élete nagy szerelme. Hamarosan úgyis rájön, hogy nem szeret, s arra is, hogy én csak érdekből vagyok vele. Mert én amúgy sem szerethetem őt a nagy korkülönbség miatt (9,5 év), hazugság az egész kapcsolatunk. Hogy akárhogy próbálkozom, nem leszek soha a család része, undorító cafka vagyok, stb. Ha én nem lennék képben, már rég házasok lennének, útban lenne az unoka (nem...) Megváltoztattam a fiát, mióta együtt vagyunk, nem foglalkozik a családjával, biztos tömöm a fejét minden hülyeséggel, uszítom ellenük. Hányingere van tőlem, gyűlöl. Borzasztó dolgokat vág a fejemhez, porig aláz személyesen is, telefonon is. Nagyon fáj. Rengeteget sírok, magam (is) okolom, a barátommal is rengeteget veszekszem ez miatt, hiszen ő két tűz között van, nem tud mit tenni. Mindenáron azt akarja, hogy válasszon. Mindennapos dolog ez lassan, nagyon elmérgesedett a helyzet. A barátom azt akarja, hogy üljünk le hárman megbeszélni. Én húzom a szám, de belemennék a kedvéért, persze. Az anyja hallani sem akar róla. Nem sokáig bírom már ezt. A volt barátnő is képben van, jön a barátom után, aljaskodik, hülyeségeket beszél rólunk. Mondjuk ez hidegen hagy, mert a barátom is csak csóválja a fejét, nem hozza lázba a nő. Mit tehetnék? Teljesen ki vagyok bukva, depressziós vagyok, állandóan sírok, kilátástalannak érzem az egészet. Én - az "anyóssal" ellentétben - abszolút nem várom el, hogy válasszon, nem is akarom! Tisztában van ő is az anyja dolgaival, de könyörgöm, mégis ő a legfontosabb nő az életében, szereti! Fordított esetben én sem tudnék választani, nem is akarnék. Szerintetek ez tönkretehet egy kapcsolatot? Nagyon félek! Az apukája és a húga nagyon szeret, velük jóban vagyunk, de sajnos az anyja hordja a nadrágot otthon, az van, amit ő akar. Köszönöm előre is!

20l