Képtelen vagyok anyámra felnézni. Mit tegyek? (Bővebben lent)

Tudom, tudom, a szülők is emberből vannak, és nekik sem könnyű. 20 éves "férfi" vagyok, és érzelmileg nem szakadtam le anyámról. Egyetlen párkapcsolatom volt egészen idáig, majdnem két évig, ami arra volt jó, hogy megtudjam erősen kapcsolatfüggő vagyok, a barátnőmben elég erősen anyucit keresem, sőt, az összes nő felé van egy ilyesmi érzésem.

Én tudom, hogy ez nem normális, de ez van. Anyámra nem számíthatok érzelmi tekintetben, és nem fordulhatok felé semmilyen problémámmal, mert elbagatelizálja, kinevet, lenéz, elgyerekeskedi.

Ez nekem természetesen nagyon fáj, de természetesnek gondolom, hogy még mindig vágyom az anyára, hiszen úgy istenigazából eddig sem kaptam meg.

Szó se róla, 20 éves vagyok, egyetemista, "komoly" "férfi". Mégis mi a fenét kezdhetnék ezzel az érzéssel? Ez kihat életem szinte minden területére és rossz irányba tereli azt. Van valaki még ilyen helyzetben itt?