Megmondanátok a szüleiteknek (anyukátoknak), ha szerintetek nagyon elrontja az életét?

Én szólnék. Finoman, tapintatosan. Kb. így: Anyu, lenne valami, amiről beszélni szeretnék veled. A ti dolgotok, de szerintem, nem kéne válogatnod a munkahelyek között, nem vagyunk olyan helyzetben.

Nagyjából ezt mondanám és nem engedném, hogy elhumorizálja a helyzetet, amíg el nem mondtam, amit szerettem volna.

Esetleg a húgoddal is beszélhetnél, ha ő is ezen az állásponton van, ketten együtt hatásosak lehettek.

Meg, persze. Anyám 55 éves és dettó ugyanez, annyi különbséggel, hogy dolgozik. Viszont az enyém még iszik is meg cigizik és nem eszik, van vagy 45 kg. Gondolhatod....

Nekem pedig elég nyers stilusom van és meg is mondom neki kertelés nélkül. Mig együtt laktunk más formában persze. Mi volt a válasz: majd ha saját lakásod lesz, ott dirigálj!! OK!!!! Jön, láttam, hogy iszik nem engedem be. Egyszerűen kinyitom az ajtót, látom, hogy ivott és becsukom előtte az ajtót. Ennyi. És még mindig el-el csodálkozik rajta. Pedig nem 1x fordult elő. Már próbáltam vele mindenhogy, szépen-csúnyán, halkan-hangosan...sehogy nem jó. Tudom ez más, de nyugodtan mondd el neki a véleményed!

Szólhatsz neki, tulajdonképpen még akár nyersen is, csak haszna nem lesz. Amíg anyukád ÖNMAGÁTÓL nem akar megváltozni, nem sokat tehetsz érte. Pontosabban annyit, hogy elfogadod, hogy neki ez a sorsa, te nem változtathatsz rajta és - ez a legfontosabb - te élhetsz másképp, boldogabban, mint ő. Igazából ez e legjobb lépés - éld az életedet és engedd meg magadnak a boldogságot.

Talán a legnehezebb azt látni, hogy szülőnk rossz állapotba kerül. És nagyon rossz megélni, hogy minden próbálkozásunk ellenére nem változik. Tudsz lépni tovább, ha megérted - anyukád állapota nem a te hibád, a legfontosabbat - az életedet - megkaptad tőle. Ezért tisztelet jár anyukádnak, akármilyen állapotba is került most. És ezt a tiszteletet azzal tudod a legjobban kifejezni, ha tovább adod a legjobbat, amit kaptál tőle, a saját gyerekeidnek.

Természetesen, megteheted azt, hogy harcolsz anyukádért, mented őt nap mint nap. Csak ennek következményei vannak. Mégpedig nagyjából az, hogy nem éled majd a saját életedet, elvesztegeted az energiádat, ami pedig nem tart örökké. Választhatod ezt is, de akkor tisztában kell lenned a következményekkel. Kész vagy erre a felelősségre?

34N

De hát éppen ez a jó, kedves kérdező, hogy nem akarsz harcolni érte. Nincs értelme. Erről szól a szélmalom harc.

Még egyszer, nem a te felelősséged, hogy anyukád így viselkedik, így él. NEM TE TEHETSZ RÓLA! Úgy hogy ne sajnáld anyukádat, se magadat, hanem élj!

Fel a fejjel!

A 11-37-es voltam

Jut eszembe, azzal, hogy bevásárolsz anyukádnak még elő is segíted azt, hogy ne akarjon kijönni ebből az állapotból. Minek tenné? Így jó és kényelmes, nem kell dolgozni (se szó szerint, se átvitt értelemben magán), mindig van egy balek, aki majd kisegíti. Nagyon kis erőbefektetéssel (egy telefon) eléri, hogy te rengeteg energiát (és pénzt) adjál cserébe. Ez nagyon kifizetődő ebben az állapotban.

11-37