Miért mondják, hogy az emberek hálával tartoznak a szüleiknek azért, amiért az életet adták neki, holott senki sem kérte, hogy megszülethessen?

"Mindemellett jol vagy rosszul, de felneveltek es ezzel lehetoseget adtak arra, hogy ugy eld az eleted, ahogy te szeretned."

Ez pont nem igaz. Ha valakit rosszul neveltek fel, elveszik tőle a lehetőséget, hogy egészséges, boldog felnőttként kezdje az önálló életet.

... Vagy csak nagyon nehezen tudja elkezdeni az életét érzelmi téren is. Sajnos én is keresztül mentem rajta, volt pár nagyon rossz döntésem ami egyértelműen annak tudható be, hogy hajkurásztam a szeretet, amit gyerekként nem kaptam meg.

Nem mondom hogy nem örülök, hogy nem élek, mert most már igen, de hálás azért soha nem leszek egyik szülőmnek sem.

Mert az "életet adtak neked" olyan gyönyörű hangzású dolog, kellemes olvasni, legalábbis azoknak, akik nem gondolnak bele, hogy mennyire fals ez valójában. A szülő-gyerek viszonyt, a gyerekvállalást és nevelést még mindig valami rózsaszín szirupos maszlagba burkolják sokan, holott ez nem csak móka és kacagás.

Szerintem is kissé el van rugaszkodva a valóságtól az, aki így használja a kifejezést, de lelke rajta.

Hálával tartozunk az önfeláldozásért, hosszú évek lemondásáért, a sok szeretért, stb. Ebbe egy ellőtt patron és kilenc hónapnyi kellemetlenség, majd egy szülés viszont még önmagában szerintem nem tartozik bele. Ennyit minden ember megtehet, és meg is tesz, vagy mert így akarta, vagy mert hagyta, hogy így alakuljanak a dolgai.

Erről a gyerek tényleg nem tehet, és ezért önmagában nem tartozik hálával. Továbbmegyek, azért se feltétlenül, hogy volt mit ennie, hiszen a szülőnek alapvető kötelessége gondoskodnia a gyerekéről, hisz ő hozta létre, nem a gyerek kérte. A plusz dolgok - amik amúgy szintén elvárhatóak lennének, HA csupa felelősségteljes szülő rohangálna az utcán - csak ezután jönnek. Ezekért már hálásak lehetünk. De a szülői nevelésen is múlik a hálás gyerek. Azaz Juliska még nem lesz önmagában attól hálás, hogy anyu-apu mindent megadott neki, csak épp a tiszteletre nem tanította meg, és nem adott neki helyes értékrendet.

3 hónap múlva fogok szülni, és hát nem várom hogy hálás legyen a kicsi, de azt igenis elvárom, hogy kezelje ajándékként az életét, amit végülis nem tőlem kap, hanem Istentől. Lehetünk hálásak az életért, én is az vagyok.

Igazándiból amikor veszélyes hegyi túrákra indultam, anyukám minidig akkor hozta fel, hogy ő mennyit járt az orvosokhoz, hogy én lehessek, erre én hálátlan, így kockára teszem az életemet.

Persze, csak aggódott, de igenis az élet ajándék, teljesen mindegy hogy kinek, de hálával tartozunk azért hogy élhetünk, és élni kell, amíg csak lehet.