Hogyan vennétek fel a gyerekeitek édesapjával 5 hónap utána a kapcsolatot, ha elmentetek? Van visszaút?
Nem kimondottan megjegyzésekre lennék kíváncsi én is tudom, hogy nagyot hibáztam, de szeretném helyrehozni ha még lehetséges.
Ikreim vannak, 20 hónaposak, tudom hogy az sem kifogás, de nagyon ki voltam merülve tőlük, hiába igyekeztem kikapcsolni, úgy éreztem minden teher az én vállamon van, míg a párom csak játszik velük. Majd kiderült lefeküdt valakivel, amin nagyon kibuktam, nem tudtam hova mehetnék két kisgyerekkel ezért azt a döntést hoztam, hogy elmegyek egyedül. Bár nem is döntés volt ez, utólag nem is értem magam, mintha nem is én csináltam volna. Azóta már tisztult a fejem, csak szégyelltem megkeresni, de most már annyira hiányoznak a kicsik, már meg sem ismernek gondolom, hogy nem bírom tovább. Viszont félek. Nem tőle, hanem attól hogy mi lesz.
Szerintetek van még visszaút az anyaságban? Tudom hogy nem is fognak erre az időszakra emlékezni, de valami lehet megszakadt közöttünk, egyik napról a másikra felforgattam az életüket (nem voltam ott, az apjuk vette át a szerepemet, bölcsibe kerültek). Nem tudom ez milyen nyomot hagy bennük. Vagy hogyan magyarázom meg nekik később.
Férfiként, társként hogy reagálnátok?
Kérdező, az utolsó sor az 5 havi tartásdíjról nem volt holt komoly:) - és persze, valamiféle depressziód simán lehetett, kimerültségtől, stressztől való reaktív depresszió elképzelhető, aminek a pihenés az egyetlen gyógymódja... csak hát valszeg inkább a gyerekeket kellett volna lepasszolni 1 hétre, és elmenni kettesben pihenni meg a kapcsolatotokat rendbe rakni, mint ez a variáció - de gondolom, erre már magad is rájöttél.
Mondom, nyugodtan keresd meg apukát, ha úgy érzed, hogy nem lennél elég összeszedett szóban, akkor először egy kézzel írt, tök hagyományos levelet tudnék ajánlani, sokkal személyesebb, mint a mail, a telefonban meg még kevésbé összeszedett az ember, mint élőszóban. Első találkozásra meg valami nyilvános helyet, éttermet, ilyesmi, és okvetlenül KETTESBEN, akármennyire is látnád már a gyerekeket. Az ugyanis okvetlenül érzelmekről, indulatokról, feszkókról fog szólni... és akkor ott le lehet nyugodni, és rá 1-2 napra már lehet a gyerekekkel találkozni úgy, hogy tényleg a gyerekekkel foglalkozzatok.
A gyerekek mindenképpen maradjanak az apjuknál, de persze látni jogod van őket.
Amúgy meg próbálj vele beszélni, de őszintén mondom: én nem fogadnálak vissza!
A mi anyukánk is lelépett, apukánkkal beszélőviszonyban van azóta, de soha nem engedné vissza - és mi, a gyerekei sem akarnánk ezt már! Találkozunk vele néha, de nem akarnánk vele élni SOHA.
Bekuljetek ki kerj bocsanatot mindketten sarosak vagytok.
szerintem megmentheto a kapcsolat es a csalad is.
iselkedj alazatossan ne dobald a sarat ersd meg ot o is meg fog erteni es szent a béke.
A gyerekekenek mindket szulore szugsege van.
sok sikert drukkolok nektek.
Es ne feledd megbocsajtas szeretet alazatossag tedd fere a buszkeseged!!!menni fog
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!