Hogyan vennétek fel a gyerekeitek édesapjával 5 hónap utána a kapcsolatot, ha elmentetek? Van visszaút?
Nem kimondottan megjegyzésekre lennék kíváncsi én is tudom, hogy nagyot hibáztam, de szeretném helyrehozni ha még lehetséges.
Ikreim vannak, 20 hónaposak, tudom hogy az sem kifogás, de nagyon ki voltam merülve tőlük, hiába igyekeztem kikapcsolni, úgy éreztem minden teher az én vállamon van, míg a párom csak játszik velük. Majd kiderült lefeküdt valakivel, amin nagyon kibuktam, nem tudtam hova mehetnék két kisgyerekkel ezért azt a döntést hoztam, hogy elmegyek egyedül. Bár nem is döntés volt ez, utólag nem is értem magam, mintha nem is én csináltam volna. Azóta már tisztult a fejem, csak szégyelltem megkeresni, de most már annyira hiányoznak a kicsik, már meg sem ismernek gondolom, hogy nem bírom tovább. Viszont félek. Nem tőle, hanem attól hogy mi lesz.
Szerintetek van még visszaút az anyaságban? Tudom hogy nem is fognak erre az időszakra emlékezni, de valami lehet megszakadt közöttünk, egyik napról a másikra felforgattam az életüket (nem voltam ott, az apjuk vette át a szerepemet, bölcsibe kerültek). Nem tudom ez milyen nyomot hagy bennük. Vagy hogyan magyarázom meg nekik később.
Férfiként, társként hogy reagálnátok?
válasza: válasza:Rosszul döntöttél, de ezt te is tudod.
Mindenképpen keresd meg, és beszélgessetek. Valamint a kicsiket is jogod van látni.
Bárhogy is alakuljon az életed az apjukkal (én biztosan nem fogadnálak vissza a férfi helyében, bocs), de a gyerekeknek joguk van az anyjukhoz is, még akkor is, ha hibázott.
Ismered a mondást, jobb később mint soha.
És vajon emlékeznek majd rám valamilyen szinten?
Hogyan vennétek fel a kapcsolatot elsőre, személyesen, telefonon vagy levélben ahol megpróbálom leírni a dolgokat?
válasza:Az attól függ ő hogy áll a dolgokhoz. Én a helyedbe először utána néznèk hogy élnek, nem tudhatod hogy van e másik nő az életében.
Ha egyedül neveli őket akkor személyesen, ha van valaki mellete, telefonon. Először a gyerekek felől érdeklődnèk, , és kérnèk egy találkozót.
Mindenképp személyesen beszélj vele.
válasza:Mindenképpen először (volt) pároddal beszélj. Telefonon egyeztess vele, mikor ér rá. Jó lenne, ha előbb átbeszélnéd vele, mi történt. A kapcsolatotok elfajulásában ő is hibás, hiszen megcsalt. Te pedig valószínűleg akkoriban szülés utáni depresszióban szenvedtél. Ezt át kéne beszélnetek.
Azt is meg kell vele beszélned, hogy bár elfogadhatatlan, hogy így elhagytad a gyerekeid, de már nagyon megbántad. Visszacsinálni már nem tudod, de ettől függetlenül az anyjuk vagy, és joguk van nekik hozzád.
Biztosan emlékezni fognak rád.
válasza: válasza:Ja, és még annyit, hogy ismerem a szitut, bár anno ez nálunk csak napokra fordult elő... és ja, hát nagy hiba, de korántsem tartom akkora bíűnnek, mint mondjuk a szándékos kakukkfióka-neveltetést, vagy más hasonló, az egész életre kiható szándékos cselekedetet, szerintem ebből még akár a kapcsolatba is lehet visszaút, ha nem is másnap egymás nyakába ugrással, de tudatos építgetéssel, sok beszélgetéssel...
Mondjuk amit az egyik előző válaszadó javasolt, hogy "A kapcsolatotok elfajulásában ő is hibás, hiszen megcsalt. Te pedig valószínűleg akkoriban szülés utáni depresszióban szenvedtél." - na ezt még véletlenül se add elő, mert ez annak a jele, hogy nem vállalod fel a hibádat, nem nézel szembe vele, és nem bánod őszintén = azonnal lapát, találkozás a bíróságon. Mert hát azzal, aki hibázott de vállalja, lehet kezdeni valamit, azzal, aki gerinctelen, meg semmit...
(amellett meg veretes marhaság is, a szülés utáni (szép néven post partum) depresszió - ahogy a neve is mutatja - a szülés utáni napok, hetek hormonális hatásokra fellépő terméke... ha valaki ezt előadná az 1 év feletti gyerek kapcsán, harsányan kikacagnák, lévén diagnosztikus kritérium a "szülést követő 3 hónapon belül")
Nem fogom őt hibáztatni, a két dolog azért köszönőviszonyban sincs egymással. Megbántott az biztos, de szerintem én is kellően nagyot rúgtam bele/beléjük ahhoz hogy most én siránkozzak. Ő is felvállalta amit tett - bár nem tudom miért kellett pont akkor - én is felfogom.
Valamiféle depresszióm szerintem volt, bár nehéz ezt bevallani, mert korábban én is csak jó ürügynek találtam mindenre ráfogni, de megtapasztaltam hogy igenis létező dolog ez. Legalább ebből kizökkentem azzal hogy volt időm mindent átgondolni.
(a pénz szerencsére nem kérdés, ne léptem le a vagyonnal, csak annyit használtam a saját kártyámról ami kellett az 5 hónapra)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!