Szerintetek is fura, szétszórt családi életet élünk?

Tényleg érdekelnének a vélemények. Sorra kapom meg, és itt is olvastam egy régi kérdést ami kopra olyan helyzetet vázolt fel mint amiben mi élünk, és ott féltették a gyereket.

Elváltunk a gyerekem apjával, igazából össze is csak azért házasodtunk mert jött a kicsi, és azt akartuk családban nőjön fel, pedig már régen csak a megszokás miatt voltunk együtt (első szerelem). Mikor megszületett úgy döntöttünk nem szenvedünk egymás mellett tovább, mert már tényleg csak az volt. Azóta jó a kapcsolatunk, mondhatni az egyik legjobb barátom. Csak kivettük a kényszer szexet a kapcsolatunkból, és rájöttünk hogy már régóta is inkább baráti a kapcsolatunk. Régen tényleg szerelem volt, de nagyon sokat változtunk, "felnőttünk", mint pár már nem működtünk. Közben mindkettőnknek lett új kapcsolata, ők is elfogadták, hogy barátok vagyunk (a baráti társaság is egy). A szüleivel is nagyon jó a kapcsolatom, van hogy együtt vagyunk mindannyian vasárnap. Őt is nagyon szeretik a szüleim bár ennyire nem jár velük össze (nekem keresztlányom is van az ő révén a családjában, ezért is szorosabb a kapcsolat) Mind a négyen természetesen kezeljük a helyzetet, ezért nem is zavartak a megjegyzések. Viszont most elgondolkodtam azon, mennyire jó a gyereknek, hogy megosztott felügyelet van, és elég rugalmasak vagyunk. (5 éves lesz) Kívülről tényleg úgy nézhet ki mintha dobálnánk ide-oda, nem lenne rendszer az életében. De szerintem jó ez a felállás neki is. Imádja az édesapját, nagyobb trauma lenne az neki, ha csak hétvégente láthatná. Ő is jó apa, a barátnője is megbízható, szereti a gyereket, így nyugodtan bízom rájuk. Néha tényleg elég szétszórtak, többször el kell nekik mondani valamit mindkettőjüknek, hogy ne hagyják az oviban ha napokat cserélünk. De szerintem csak simán ilyen a természetük, attól még alkalmasak arra, hogy gyereket neveljenek. Általában próbáljuk tartani a napokat, de van hogy valamelyikünknek közbejön valami, ekkor ha a másik ráér megbeszéljük.

A kérdésem az lenne (elnézést hogy ilyen hosszan és részletesen leírtam pár dolgot), hogy szerintetek mennyire jó az, hogy ennyire jelen vagyunk a másik életében a gyereknek, illetve hogy ti tartanátok e magatokat mindig az előre megbeszéltekhez??

(nekem eddig nem volt gondom azzal ahogy élünk, csak miután több helyről hallottam/olvastam az ellenkezőjét, érdekelne a többség véleménye)