A párom külföldön dolgozik, de úgy érzem ez a kapcsolatunk rovására megy . Mit tegyek?

Kedves Kérdező!

Ülj le és gondold végig higgadtan : mi a problémád?

Te most egész nap otthon vagy a 2 éves kislányoddal, nincs kihez szólnod, senkivel nem tudod a napi búdat-bánatodat-örömeidet megbeszélni... Ez egy idő múlva tényleg nagyon rossz!

Nagyon sokan vannak hasonló helyzetben (férjük egész nap dolgozik, ők hónapok/évek óta otthon a gyerekkel, úgy érzik a férjük elhanyagolja őket, mert a szerencsétlennek nincs ereje az egész napi robot után lelkizni a feleségükkel vagy elvinni őket szórakozni)...

A te párod is most (külföldön) dolgozik, egész nap keményen robotol, nem ér rá nyavajogni vagy lelkizni, a kis szabadidejében el akar nyúlni...

Ha te ilyenkor rázúdítod a gondjaidat-bajaidat, ne csodálkozz, ha ettől nem vágyik arra, hogy felhívjon...

Ha így folytatod, otthonról is menekülni fog, ha vége lesz a külföldi munkájának!!!

Megértelek, ha vannak gondjaid és szeretnéd valakivel megbeszélni (tudom, mit érzel, az én férjem is dolgozott 1 évig külföldön, méghozzá úgy, hogy közben egyszer sem jöhetett haza!)... Ha valóban szereted, akkor próbáld megkímélni a napi gondjaidtól, ne idegesítsd fölöslegesen...

Amikor hazajön a párod, akkor egy talpraesett, kedves, önálló nőt találjon itthon, akihez jó hazatérni...

Amikor felhív, akkor sugározd neki : mellette vagy, támogatod, itthon minden rendben, ezért ne idegeskedjen!...

Próbáld megérteni, hogy kettőtök közül jelenleg ő van nehezebb helyzetben : idegen országban kell dolgoznia, idegen lakásban kell laknia, naponta bizonyítania kell...

Neked kellene őt támogatnod, bíztatnod, nem fordítva!

A párod most miattatok hozza azt az áldozatot, hogy külföldön dolgozik sokkal jobb fizetésért, hogy neked és a kislányotoknak jobb legyen!

Ha ennyit sem bír ki a kapcsolatotok, akkor hogyan bírna ki nagyobb problémákat?...

Szia Kérdező!

Az én férjem már több, mint 1 éve dolgozik külföldön úgy, hogy 1-szer tudtunk csak találkozni ezidő alatt. Nekünk is van egy 2 éves fiunk. Talán segít, ha leírom, hogy mi hogy csináljuk. Az fontos, hogy megbízz benne feltételek nélkül és ne legyen benned hátsó gondolat, hogy "vajon mit csinálhat?". Úgy fogd fel ezt az időszakot, hogy vége lesz egyszer. Azt vettem észre, hogy rosszabb, ha sokat beszél az ember, mert akkor jobban hiányzik. Mi heti 1-szer beszélünk telefonon (nem is lehetne többször) + minden nap 1 rövidebb email. Szerintem nem szabad belelovalnod magad a dolgokba, mert attól vagy így elkeseredve. A lényeg, hogy tartsátok a kapcsolatot rendszeresen és a fontos dolgokat megbeszéljétek, de a férjednek se ideje, se kedve nincs hosszú órákat beszélni, ha sokat dolgozik. Ezt meg kell érteni. Rajtatok múlik, hogy hogy tudtok ezzel megbírkózni. Nem lehet azt mondani, hogy minden rendben lesz vagy minden rossz lesz, ha visszatér, mert elsősorban azon múlik, hogy ti hogy alakítjátok az életeteket. Nem szabad túl érzékenynek lenni, mindenen megsértődni, ne hozd fel neki, ha valami nem is olyan jól van otthon. Aki távol van és nem látja a helyzetet, megijed ilyentől. Neked le kell kötnöd magad jobban, hogy ne azon járjon az eszed, hogy a férjed mit csinál és mikor ér haza, mert nagyon lassan fog eltelni az idő, ha állandóan számolod a napokat. Kicsit feszegesd a határaidat. Menj el tornázni, egy tanfolyamra vagy bármi másra, ami leköt és elvonja a figyelmedet. Én így csináltam. A férjem nagyon sokat van külföldön, eddig sosem volt gond.

Az első és a harmadik válaszadóhoz csatlakoznék, ezekben a válaszokban benne vannak azok a konkrétumok, amik a lényeget képezik! Egyébként pedig, Kedves Kérdező, mint írtad is, mivel csak pár hónap van hátra, az már abszolút nem sok idő. Támogasd a párod mindenben, ne a problémákkal, hanem a jó dolgokkal várd a telefonbeszélgetést, pl. milyen ügyes volt ebben-abban a kislányotok, stb... Egy gyerek megérzi a feszültséget, még akkor is, ha konkrétan nem is tudja miről van szó. Elekeseredettségre semmi okod, ezt ne felejtsd el, sokkal inkább nehezebb most a párodnak, mint neked. Te itthon vagy, neked itt vannak az ismerőseid, barátnőid, szüleid, akikkel tudsz beszélgetni, stb. Neki nincs senkije se ott, akihez fordulhatna! Ami -szerintem- fontos lenne, hogy legalább minden nap beszéljetek egy pár percet, inkább rövidebb és sűrűbb beszélgetések a jók, mintsem a ritka és hosszabb beszélgetések. Nekem a barátnőm 2 és fél évet húzott le az Egyesült Királyságban takarítónőként, nem volt egyszerű, de főleg az eleje volt nehéz. Ha van rá lehetőségetek, neten (pl. msn, skype) beszéljetek ingyen, csak egy mikrofon és egy webkamera kell (pár ezerért beszerezhető még a Tescoban is) és hallhatjátok, láthatjátok is egymást. Mi ezt az elejétől kezdve így csináltuk. Egyszer sem merült fel bennünk az, hogy bármin is vitatkozzunk, én amiben lehetett mindig támogattam és sosem terheltem feleslegesen semmivel szegényt. Próbáld meg Te is és mindenképpen vegyél erőt magadon, mert most rajtad múlik minden!!! Ezt ne felejtsd el!

25/F