Hogyan lépjek tovább?

1. A legtöbben akkor látják be, hogy alkohol problémájuk van, amikor már alig vagy sehogy sem lehet kimászni belőle (ezt egy kék keresztes alkoholmentő ismerősöm mondta). Nem azt mondom, hogy beszéld be magadnak, hogy alkoholista vagy, csak azt, hogy hamarabb kell kigyulladjon a vészcsengő, mint azt az emberek szokták.

2. Valami lelki problémád akkor is van , ha nem látod egyelőre, mi az. A magányosság, társtalanság pont elég ok lehet az enyhe depresszióra. Én is ebben szenvedtem némileg fiatalabban, tini koromban. Az, hogy anyagilag minden rendben, jó dolog, de nem jelenti azt, hogy nem szabad problémádnak lenni. A lelked attól még éhezhet.

3. Egy normális társaság rengeteget jelenthet egy ilyen szituban. Annak idején nekem a MEKDSZ segített (keresztyén diákkör, bárkit szívesen látnak, azt is, aki nem hisz, és nem is akar, elég ha szimpatizál). Hasonló a Timóteus Társaság. Ezeken a helyeken nagyon normális emberek vannak. De bármilyen más jó csapat enyhítheti a magányt.

4. Fordulj a szüleidhez egy kis lelki támaszért. Nem leszel ettől újra kisfiú, se önállótlan. Ha már csak valamelyikükkel is szorosabb, meghittebb kapcsolatba kerülsz, sokat jelent.

5. Én is pénzügy számvitelt tanultam. Az egyik legpiacképesebb szakma, amit ismerek. A számvitelt nagyon megéri alaposan tanulni! Én meg tudtam oldani, hogy a gyerekek miatt itthon vagyok, gazdasági vezetőként nem járok be csak heti egy nap munkahelyre, a többit idehaza csinálom, amikor akarom, csak amikor muszáj akkor megyek be. A jövedelmem igen jó. Hol van még egy olyan szakma, amivel mindezt meg lehet csinálni? Tudd, hogy amit tanulsz, komoly értelme van, csináld lelkesen és nagy erőbedobással! Hacsak tudsz, dolgozz pár hónapot a szakmában, az nagyon hiányzott nekem az elején!

Kívánom, keveredj ki ebből minél hamarabb. A szerelem meg akkor talál rá az emberre, amikor ő akarja, ezt nemigen tudjuk mi magunk befolyásolni.

Szia!

Az jó, ha van barátnőd, de a legjobb, ha magaddal tisztába jössz előtte - közben - ... Én nő vagyok, és egy fájdalmas szakítás közepette, aminek egyik legfőbb okának tartom, hogy a Párom nem mézett szembe magával. Áss magadban, és keresd meg, mi az ami bánt. Kicsit félelmetes lesz talán, de megéri. Ha megvan a baj, döntsd el, mit kezdesz vele. A lényeg, hogy ne hazudj magadnak. Ez elcsépeltnek tűnik, de gyakorlatban nagyon nehéz. Viszont így van esélyed gyógyulásra, teljes személyiséggé válni, aki nem máshol, kívülálló dolgokban keresi az élet értelmét. Nekem annak idején egy pszichodráma csoport segített az önismeretben, Te tudod, neked mi az. Sok sikert!

Szerintem attól, hogy lenne barátnőd még nem jönne rendbe az életed, inkább fordítva.

Lehet, hogy unatkozol, vagy szimplán nem tudod hasznosan eltölteni a szabadidődet.

Próbálj meg célokat kitűzni magad elé, de olyanokat, amik tényleg érdekelnek, meg úgy általában találd meg, hogy mi az ami érdekel.

Sajnos 18 évesen még nem mindenki tudja eldönteni, hogy milyen irányba kellene továbbtanulnia, ezért sokan választanak olyan szakot, ami jól hangzik, de valójában nem érdekli őket, vagy azt se tudják mi az. Ebben sajnos sem a szülők, sem az iskola nem nyújt sok segítséget, mert aszülők a szocializmusban nőttek fel, a szemlélet az, hogy keress minél többet, más nem is számít, az iskolában pedig csak arra mennek, hogy vegyenek fel valahova, de nem mutatják be az egyes zsakmákat, hogyha elvégzed azt a szakot azzal mit is fogsz csinálni jó esetben egy életen keresztül.

Szóval nézz körül, és keress olyat, ami érdekel, esetleg menj el dolgozni egy évet és próbáld ki magad, hogy hogy tudsz helytállni. ehhez nem kell abbahagnod az egyetemet, halaszthatsz is és akkor simán folytathatod, ha mégis úgy gondolod, hogy megfelelő helyet választottál.

Ma minden területen egyformán nehéz megélni, de ha olyasmit csinálsz, amit szeretsz, akkor sokkal könnyebb, mert kedvvel tudod végezni a munkád, így feltehetően jobban is végzed majd és nagyobb sikereid lesznek..