Ha számítunk neki, nem cserél le minket?

Bonyolult dolgot írok le. Anyukám 1 évvel ezelőtt hunyt el. Nagyon szomorúak vagyunk és nagyon hiányzik. Az elmúlt egy évben lett egy személy, aki nagyon közel került hozzám és a húgomhoz (főleg a húgomhoz) nos ezzel a személlyel minden a legjobb volt, sok időt töltöttünk együtt vele és a családjával, tényleg mindent együtt csináltunk, főleg nyáron. Most azonban én ezzel a nővel dolgozok és ő a csoportvezetőm is. Ennek már fél éve lassan. Amióta ott vagyok,nagyon megváltozott a kapcsolatunk. Távolságtartók lettünk és hűvösek egymással. Ez még mindig nem a lényeg, hanem az, hogy az én két gyerekkori barátnőm is oda jött dolgozni, az egyiknek igencsak feltünési mániája van, na és nagyon jóban lett ezzel a hozzánk közel álló nővel, aki mostanában inkább vele van jóban, igaz még mindig foglalkozik velünk is, gyakran felhív magához és mindig mondja, hogy mindig az elsők vagyunk, meg hasonlók. De mi ezt nem érezzük és nagyon rossz látni, hogy így lecserélne minket, holott ezt a másik lányt nem is szerette régen, nem is köszönt neki meg semmi. Most meg sugdolóznak,mikor én is látom akkor és ez nagyon rosszul esik. Húgomnak meg főleg, mert ő nem is látja és ő jobban ragaszkodik hozzá. Mit tegyünk, én nem akarok a szeretetéért harcolni, és húgomnak sem engedem. Sőtt az is kiderült tegnap, hogy ez a nő, mindent elmond az említett munkatársamnak, amiről mi 3-an húgom, én és a nő beszélünk, ez is eléggé elszomorít, tudtommal, amit 3-an beszélünk az ránk tartozik. MI a véleményetek erről. Miért esik ez ennyire rosszul nekünk, talán azért mert anyukánk már nem él, és ő most nagyon fontos nekünk, nem akarjuk elveszíteni.