Annyira idegennek érzem a férjem egy ideje, miért van ez?
Szerintem az egész azóta van amióta a kisfiunk megszületett.
Ennek már lassan 3 éve.
Azóta szinte egy fél órát sem voltunk kettesben és úgy érzem annyira elidegenedtünk egymástól, hogy tudjuk, hogy szükségünk lenne rá de szinte kerüljük egymást.
Soha nem öleljük meg egymást, szinte nem is szoktunk köszönni ha elmegy a munkába.
Este befordul a falhoz és alszik.
Próbáltam már közeledni hozzá, kedveskedni neki, de nem veszi észre.
És amikor én normálisan közeledek ő akkor is felfokozott idegi állapotban van és rögtön pattan és mindig felháborodott hangon szól vissza.
Ekkor úgy érzem nem tudok mit tenni ha nem veszi észre hogy javítani szeretnék a helyzeten.
Úgy érzem nem becsül, nem büszke rám és nem tart már szépnek.
Ezek nagyon fájnak, de nem tudom vele megbeszélni mert nem hajlandó meghallgatni...
Az igazság az, hogy én nagyon sokat vagyok itthon, nem igazán mozdulok ki csak ha a férjemmel elmegyünk valahova. Pánikbeteg vagyok és sok mindent ő intéz: bevásárlás, stb. Szerintem ezzel még nincs is akkora baj mert a környezetemben rengeteg ilyen isnerős férfi van, köztük a férjem egyik bátyja is aki ugyanúgy bevásárol, sőt még főz is és tök jól megvannak. Tudom, a férjem nagyon sokat dolgozik, reggel megy este későn jön. Nagyon jól keres de nem tudjuk élvezni amit megengedhetnénk magunknak. Nem járunk nyaralni, nem járunk sehova. A kommunikáció hiánya régebben is probléma volt nálunk, de az ember akkor érzi igazán a súlyát amikor tényleg komoly kérdések elé vannak állítva. Mint például építkezés, hogyan és mikor tovább.....
testi kapcsolat kb 2 havonta egyszer van köztünk...
Igen én is gondoltam, hogy leírom, de attól féltem, hogy ez hülyén jönne ki.
De megfogadom a tanácsod!
Azt írod: "Nem járunk nyaralni, nem járunk sehova."
Ha pánikbeteg vagy, akkor nem is akarsz elmenni, nem? Lehet, hogy ő épp azért nem is ajánlja fel, mert tudja, hogy nem akarnál elmenni sehová igazán, nem?
És mit értesz az alatt, hogy nem hajlandó meghallgatni? Miért? Ha elkezdesz hozzá beszélni erről, hogy reagál? Ott komoly gond van, ha meg sem hallgat. A kommunikáció hiánya nagyon nagy probléma. Ezen csak együtt tudtok változtatni. Meg kell tudnod, hogy mi változott benne. Persze értelek, hogy el vagytok jobban idegenedve a gyerek születése óta, mert én is tudom, milyen az, amikor egy pár soha nem tud kettesben lenni, de ezt tudni kell kezelni. Ehhez pedig le kell ülni megbeszélni, hogy mik is a célok, mit akar a másik, mire vágyik stb. Ez csak így megy. Én a férjemet rendszeresen megkérdezem és egyeztetünk. Így nincs olyan, hogy nem tudjuk, hogy mit akar a másik. Ha nem hallgat meg, válts stílust, legyél erőszakosabb, hogy oda figyeljen rád.
Igen de elkezdek neki beszélni és elkezd hebegni habogni,régi már elvileg lezárt dolgokat szed elő, dobálózik a fejemhez mindenféle hülyeséggel csak éppen a témához nem tud fűzni semmit. Ja és természetes hogy mindig én vagyok a rossz, nekem vannak hülye gondolataim. Ha nyugodtan beszélek akkor is idehes, ha megemelem a hangom akkor ő is és a gyereknek sem jó ha ezt látja. A nyaralással kapcsolatban igazad van. de olyan szinten se3m tartja a kapcsolatot velünk, hogy ha itthon van akkor is reggeltől estig a szobában fekszik. Ha nem lenne gyerek akkor lehet hogy én feküdnék mellette, de ezt nem tehetem meg. Sokszor, sőt mindig kinn vagyunk a kertben, csodaszép kertünk van, de ő ki sem jön hozzánk. Nem hatja őt meg már az én véleményem. A múltkor összevesztünk és inkább úgy járt kelt a lakásban mint egy idegen, magának főzött stb. Amiukor azt mondtam, hogy jobb lenne békességben külön, annyit mondott hogy márpedig nem megy, mert ő szereti a gyereket. De tudom így többet ártunk a kicsinek.
De tudjátok én igazából nem is akarok válni és jobbá, szebbé szeretném tenni a kapcsolatunkat, de a kommunikáció hiánya megöli azt.
Hát ez jó, hogy nem akarsz válni, hanem megpróbálod jobbá tenni a dolgokat(mindenkinek így kellene)
Szerintem a férjed depressziós a sok ki nem mondott dolog miatt. Szerintem menjetek el párterápiára. Sokkal hatásosabb, mint ha folyaton próbálkozol és csak falakba ütközöl.
Ha nem akar menni mondd neki, hogy a gyerekért tegye. Hiszen akárhogy is szereti, azzal csak árt ha ilyen.
Köszönöm ezt a választ jól esett:
Mert nem szereted és már a gyerek is megvan, viszont nem mered elhagyni, mert nem boldogulnál a betegséged miatt egyedül
Nem azért nem hagyom el, hanem mert vele házasodtam össze és én vele is akarok élni de sajnos problémák adódtak és úgy érzem nem tudom mit tegyek.
A párterápiára én is gomdoltam.
Jó ötlet lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!