Adtatok már kölcsön családtagnak, rokonnak, barátnak? Mennyi volt a legnagyobb összeg? Mik a tapasztalatok?

15ezret egy barátnak, pár napra, ennek egy éve, azóta kevésbé jó barát.

Kiderült, hogy az összes ismerőse kikopott mellőle, mert mindenkinek tartozik.

Kisebb összegeket adtam kölcsön.

Nagyobb összegnél, ami már fájna, ha nem kapnám vissza, csakis szerződéssel tenném, függetlenül attól, hoy kiről van szó. Ha elkezdi magyarázni, hogy de hát én miért nem bízom benne, akkor azt mondom, hogy úgyis vissza fogja fizetni, akkor meg nyugodtan aláírhatja, hogy tartozik. Ennyi.

Sajnos az ismeretségen belüli pénzmozgásnak az a nagy hátránya, hogy az emberek azt hiszik, ciki lepapírozni. Pedig roppant hasznos. Még ha egy napra kölcsönadjuk az autót, arról is írunk papírt, ami hasznos lehet például ha megbüntetik. Aki nem írja alá, az nem kapja meg, ennyi.

Kölcsönadni csak olyannak szoktam, akit ismerek annyira, hogy elvből visszaadja. Akiben kevésbé vagyok biztos, ott maximum annyit, amennyit ajándékba is odaadnék. Így eddig összesen 2-3 ezer forintom bánta talán a kölcsönadást.

Családban vicces, mert pl. a szüleimmel azon szokott vita lenni, hogy nem engednek kifizetni tartozást (pl. benzinpénz), úgy kell elutalni, néha visszautalják, vagy még többet.

Amikor az apai nagyszülők meghaltak, a három testvér azon marakodott, hogy ki kapjon többet. Olyan értelemben, hogy mindenki a másik javára akart lemondani a saját részéből valamennyiről. Eléggé komikus volt :)

Szülőkkel szokott oda-vissza kölcsönkérés lenni, de inkábbt echnikai jellegű. Amikor találtunk külföldön egy jó árú autót, hirtelen kellett euró. Nekik volt otthon, az árfolyam magas volt. Megállapodtunk, hogy majd akkor adjuk vissza, ha lejjebb megy.

Vagy ők kértek kölcsön, mert nem járt le még a lekötés, de hirtelen kellett pénz és nem akarták feltörni. A lejárat napján már ott volt a bankszámlámon a pénz.

Egy nagyon kellemes élményem néhány éve volt: ingatlanértékesítéssel foglalkoztam, izraeli ügyfelek jöttek, egy család, a fiúknak akartak lakást venni. Dollárban volt pénzük, akkoriban nagyon igadozott napon belül is az árfolyam. Hazautaztak, néhány hét múlva ismét jöttek (gyakorlatilag pár napot töltöttünk együtt), majd megint, de akkor csak az apuka. A dollár nem akart lejjebb menni a forinttal szemben, viszont már indult a repülőjegye. Egy hátizsákban hurcolta a pénzt (tizenmillió forintnak megfelelő összeg). Indulás előtt néhány órával a kezembe nyomta a hátizsákot, hogy ha lejjebb megy a dollár, akkor adott árfolyamnál váltsam be.

Néztem boci szemekkel, hogy komolyan, tizenmillió forintot papír, minden nélkül a kezembe adna? Komoly vita után mondtam, hogy ne haragudjon, ez túl nagy felelősség, ha ellopják vagy elvesztem, azt nem vállalom be. Végül beváltotta az aznapi árfolyamon - és teljesen komolyan gondolta, hogy ő megbízik bennem annyira, hogy odaadja írásos bizonyíték nélkül az összeget.

Később össze is barátkoztunk, voltunk is náluk Izraelben. Ott történt egy "átverés". Forintot vittünk ki, mivel a fiúknak úgyis kellett ide forint, vállalták, hogy átváltják helyi valutára, ne bankozzunk. A srácnak még itthon odaadtunk párszázezret. Kiértünk, apuka letett elénk egy köteg helyi valutát, hogy akkor itt van. Oké, köszi, meg se számoltuk. Az ő széfjükbe bekéredzkedtünk, naponta vettünk ki kisebb összegeket, hogy ne mászkáljunk sok készpénzzel.

A költéseket felírtuk, hogy nehogy túlfussunk a keretünkön. Utolsó nap kezdett gyanús lenni valami. Leültem, papír, ceruza, számológép, magyar és izraeli nemzeti bank honlapja. Cirka 20%-kal több pénzt adtak oda, mint amennyi járt volna az árfolyam alapján.

Megyek az apukához, hogy bocsi, elszámoltátok, több pénzt kaptunk.

Cinkos mosoly: nincs az elszámolva, nyugodjunk meg.

Fél napos vitát követően egy részét végül elfogadták, de még így is ők jártak rosszul, a többit nem voltak hajlandóak visszavenni.

A srácnak néha szoktam kölcsönadni, ha kifogy forintból, de olyan precízen visszaadja, hogy nem tudna akkora összeget mondani, amit ne adnék oda gondolkodás nélkül.

Adtam. Egyszer. Termeszetesen nem lattam viszont. Azota tobbet nem adok senkinek, soha.

Akinek nincs annyi vesztartaleka, hogy kolcsonkeresre szorul, az penzugyileg olyan analfabeta, hogy ugyse fogja megadni.