Adtatok már kölcsön családtagnak, rokonnak, barátnak? Mennyi volt a legnagyobb összeg? Mik a tapasztalatok?

Egyszer, a testvéremnek. Csúnya ügy volt, nagyon megégettem magam, mert aljas volt az egész játszma, amibe belerángattak. Mivel nem akarta visszaadni, és még én voltam a hülyének kinevezve, hogy minek adtam neki, tanultam az esetből és én többé soha, sehol, senkinek nem adok egy fillért sem, ha éhendöglik sem.

Nem adok kölcsön és nem veszek kölcsön. NIncs is egy fillér tartozásom sem sehol és belőlem egy ank sem fog megélni. Ez mindenre érvényes.

Többször adattak velem kölcsön könyveket, soha nem kaptam vissza. Az angoltanárom azt mondta, hogy "úgysem fogok megtanulni" úgy angolul, hogy azt a könyvet eredeti nyelven olvassan (tévedett), ezért nem adta vissza. Kedves, nem? :(

A másik ismerős pedig egyenesen letagadta, hogy én adtam volna neki bármiféle könyvet is. Egyszerűen lenyúlta, meg kellett vennem újra.

Tehát már összegyűlt annyi rossz tapasztalatom az emberi önzésről és aljasságról, ahogy akkor sem adnék senkinek sem kölcsön soha semmit, ha több pénzem lenne, mint Bill Gates-nek és annyi műkincsem, mint II. Erzsébetnek meg a vatikáni palotának együttvéve.

Készpénzt 10ezer Ft fölött nemigen adnék senkinek sem. Akkor már inkább adja oda a csekket, amit nem tud befizetni, adja oda a számlaszámot, ahova utalni kell a tartozását.

A hugomnak vettem másfél éve egy sportlovat, 450ezer Ft-ért.

Szorgalmasan fizeti vissza, diákmunkát vállal, csak azért, hogy nekem törleszthessen. Úgy gondoltam, hogy amint visszafizetett belőle 150ezer Ft-ot, elengedem a maradék tartozását. Hagy örüljön. :) A lényeg, hogy bebizonyította számomra, hogy képes megdolgozni becsületesen a tartozás kiegyenlítéséért.