Ti megbocsátanátok ezt nekem, vagy jogos lenne, ha örökre távoznék ebből a világból?

Elég hosszú ez a történet. Véget ért a suli és utána elmentem okj-s képzésre (estire) ami ráadásul még pénzbe is került. Közben kb. nulla szerencsével kerestem munkákat - persze egyik sem jött be.

Aztán bejött az egyik ahol felsültem és azóta megint nincs semmi.

De én itthon bekamuztam, hogy van és már kerestem is az elmúlt 2,5 hónapban 100 ropit (ami persze nem igaz mert nincs) és még ezelőtt az iskolát is otthagytam, hogy ne kelljen kifizetni a fenmaradó részt.

Így viszont se esélyem nincs a jobb életre, se munkám nincs, se jövőm nincs.

És mg hazudtam is itthon, hogy van közben pedig nem volt. Ráadásul a befőttesüvegben lévő aprópénzekből is loptam, mert kellett a pénz buszjegyre.

Ezek után, helyes-e a feltevésem miszerint nekem nagyon sürgősen meg kellene döglenem, hogy ne okozzak több kárt másoknak? Ez a pióca-élet elég undorító és visszataszító is, de munka ami van hát - fogalmazzunk így - nagyon rossz. Le lehet qrni, de a 12 órázás egy 50 Km-re lévő gyárban - hát azt nem! Ahol ráadásul spártai szigor van még brunyálni sem lehet kimenni. Utazással együtt kb. hajnali 4 körül indulnék el itthonról és este 8-ra érnék haza. És ezt a következő 50 évben végig MINDIG. Hát ez nekem nem menne, mert pluszba még nehéz is

Ezek után jogos-e ha kinyírom magamat? Megoldom vele mások anyagi problémáit - és ezek után végül is ez nem "szimpla öngyilkosság" vagyis rendesen megszűnök és "nem ragadok itt" ahogyan az okkultisták meg a vallásosok mondják?