Már előre félek, mi lesz ha egyikük meghal. Szerintetek?

Apukám szüleivel nagyon rossz a viszonyunk, rajtunk kívül álló okok miatt igazából. GYerekéveink során rengeteget jártunk "haza", apum minden szabadidejét náluk töltötte, gyerekként én is szerettem ott. Szeretetet nem igazán kaptunk soha, inkább pénzt, azzal minden elrendeztek. Aztán teltek az évek és kezdődtek a kitalált problémák, veszekedések. Persze mindig mi húztuk a rövidebbet mert engedtünk a 21-ből. De mégis csak apa szülei, mentünk töretlenül a hisztik egyre durvábbak és egyre cifrábbak voltak. Közben édesapám súlyos beteg lett, nem látogatta már annyit a szüleit. Ezt nem bírták felfogni, ahelyett, hogy csak 1x is meglátogatták volna inkább kitagadták, vagyis azt mondták többet haza ne menjen...A télen (mivel elméletileg velem semmi bajuk) elmentem a párommal, hogy meglátogassam őket, mégiscsak jön karácsony...No, az első 5 perc jó kis színjáték volt, majd elkezdődött a "buli". Tiszta torkuk szakadtából kezdtek mindenféle aljasságot mondani a páromnak rólam (nem tudom mégis mit hittek), majd mondtam, hogy ezt nem hallgatjuk tovább és kijöttünk a kocsival. Miután beültünk a kocsiba, a kapu előtt (ahol persze a "falu" látta őket) kedvesen intgetni kezdtek, nagyapám még a kalapját is levette...Azóta nem jártunk náluk, ők csak folytatják...Apumnak van egy testvére, akinek a gyereke nemrég ment férjhez, természetesen az esküvőre sem jöttek el...lehetne a sort folytatni.

Azon gondolkodom néhány napja, hogyha megtalál halni valamelyikük, hogy megyünk el a temetésre egyáltalán? Érzelmileg egyikük iránt sem érzek semmit már azon túl vagyok. De azért mégis, nem kéne a cirkusz, édesapámat szegényt nagyon megviseli az egész.

Voltatok hasonló helyzetben? Mit tettetek?