Aki családtag, azt már muszáj szeretni is?
Húgom (17) mesélte, hogy ma anyám számon kérte rajta, miért tekint bátyjaként a páromra, ha közben a bátyánkat utálja.
Tudni kell, hogy a bátyánk a húgommal azóta és azért nem áll szóba immár lassan másfél éve, amiért gimnáziumból átment szakközépbe. (Ez nem vicc! Kijelentette, hogy ilyen sz*rházi semmirekellővel nem foglalkozik, aki beéri olyan oktatással) Velem is egy év alatt jó, ha két szót vált.
Lassan 28 évesen az élet minden területén egy niemand, amit azzal kompenzál, hogy mivel a szüleink és a nagymamánk Istenként tekintik, odahaza kiskirálykodik. Apámék szentként tekintenek rá, mindenkit lenéz, mert felsőbbrendűnek hiszi magát, valójában megkeseredett, bunkó és gonosz ember.
Míg tehette, engem próbált lelkileg terrorizálni, később a 11 évvel fiatalabb kishúgát. Máshol megszólalni nem mer, de a kishúgával mert keménykedni.
Párom (28) ellenben egy szerény és kedves ember. Húgom bátyja helyett bátyóként tekint rá, soha a 3 év alatt nem volt vitájuk. Párom is kishúgaként szereti és védelmezi a húgomat.
A szüleink és a mamánk minket hibáztatnak, mert szerintük mi kiutáltuk a bátyánkat, és gyűlölködünk. Nem bírják megérteni, hogy ő az, aki levegőnek néz minket. A húgom meg jó, hogy utálattal beszél róla azok után, amiket művelt vele. (Volt, hogy tanult vele -a bátyám tanár végzettségű-, ha nem tudott valamit, pofozta, a haját tépte, közben ordenáré stílusban sértegette. Húgom már zokogott, szüleink meg a bátyánkat védték: értékelje, amiért segít neki a leckében)
Már egyszer megjegyeztem anyámnak, talán nézzék meg, miért lehet az, hogy húgom a páromat szereti, a bátyánkat meg nem. Talán belátnák, hogy okkal van ez...
Szóval talán ennek kapcsán jött anyám gondolata ma. Olyanokat mondott, párom egy senki, még csak nem is családtag (az élettársam lassan két éve), legalábbis az ő szemében nem az. Miért kedvel egy idegent, mikor a bátyját nem.
Kérdem én, a családi kapcsolatoknak mi köze ahhoz, hogy kit szeretek, kit nem? Szerintem ez adok-kapok. Ha valakitől jót soha nem kapok, miért kedveljem?
Sértő volt ez a kijelentése, hogy a párom egy senki. (Egyébként nincsenek rosszban párommal, elvileg kedvelik, apám pl. egész biztos nem mondott volna ilyet rá.)
24N
Nem muszáj.
"A barátok isten bocsánatkérései a rokonok miatt."
Nem haragszom, tényleg valami baj lehet velük. Hogy lehetnek ennyire vakok? Higgyétek el, én legalább annyira nem értem a hozzáállásukat, mint ti, pedig megszokhattam volna.
Egyszerűen a legegyértelműbb helyzetben is a bátyánk pártját fogják. És teljesen meg vannak róla győződve, hogy mi vagyunk a rosszak. Párom, mint félig-meddig kívülálló, újra és újra ledöbben, mi megy itt?
Ha próbálom elmagyarázni anyáméknak a dolgot, még én vagyok idiótának titulálva. Meg gyűlölködőnek, szarkeverőnek és így tovább.
Pedig bátyám nyíltan így viselkedik, ahogy. Pl. volt rá példa, évekkel ezelőtt, mamámnál voltunk és ott sértegetett engem, az alkatom miatt, vagy épp ami eszébe jutott. Meg sem hallották, sem ők, sem mamám, de csodálatosképp amint visszavágtam, rám szóltak, hogy beszélhetek így róla...
Apám meg olyan, ha az ember normális stílusban elmondaná a véleményét a bátyámról, állati szinten üvölt, hogy mit gyűlölködsz, meg mekkora szemét testvér vagyok.
"A barátok isten bocsánatkérései a rokonok miatt."
Szólt a bölcs s tova battyogott!
Mondjuk anyámról annyit, nemrég lek*rvázott, mert szerinte a k*rvák élnek "csak" élettársi kapcsolatban...
Merthogy mi nem vagyunk összeházasodva.
Nincs olyan,hogy muszáj szeretni valakit,van akit nem lehet szeretni.Ennyi.
A családod rokonaid nem válogathatod meg,de azt már eldöntheted el akarod e viselni őket.
Abszolút egyetértek Veletek.
Nekem is vannak olyan közeli rokonaim, hogy elsüllyednék szégyenemben sokszor. DE cserébe van egy szuper párom, a háta mögött egy kedves, jófej családdal. Vannak igaz barátaim.
Nem kell foglalkozni bátyussal, leejteném magasból a tanári végzettségével együtt. Az csak egy papír, ha nem tud vele semmit kezdeni (azaz nem tudja milyen egy jó pedagógus) sokat nem ér vele.
Nem akarlak froclizni,de ha a helyetekben lennék,a húgomat sürgősen kiemelném onnan.Ha valaki az én öcsémet merné így kezelni gondolkodás nélkül átharapnám a torkát és örülhetne,hogy csak ennyit kapott.
Sajnos a rokonságunkat nem mi választjuk hanem beleszületünk.Jó olvasni,hogy vannak akik szeretik szegény kislányt,biztos iszonyúan ki van éhezve a szeretetre.
A bátyádat néhány tisztességesen irányzott pofonnal el kellene intézni,hogy megismerje a tenyér másik oldalát mikor nem ő adja hanem kapja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!