Két kisárvának (félárva) szerintetek melyik a jobb megoldás? Apa-bölcsi vagy nagyszülői segítség?
Két kisgyerek: 1,5 és 3 évesek. Az anyukájuk meghalt pár hónapja, eddig otthon voltak vele. Az egyik nagymama felajánlotta, hogy odaköltözik (nem örökre), és segít. Az apa viszont szeretné egyedül megoldani a dolgokat, keresett bölcsit, bébiszittert ha tovább dolgozna (nagyik nem abba a városba élnek, így délutáni segítség nem jöhet szóba).
Egyrészt érthető a viselkedése, szeretné ha menne tovább az élet, de a gyereknek nem túl sok ez vajon egyszerre? Az anyuka elvesztése és bölcsikezdés. A kisebbik még elég pici. Azt még hozzáteszem, hogy az apának nem újdonság a gyereknevelés, eddig is aktívan részt vett az életükben
(nem vagyok senki a történetben, csak egy "külsős", viszont érdekelne ki hogyan oldaná meg)
A gyerekeknek jóval több idő kell, mint a felnőtteknek, szerintem jót tenne, ha kis időre, de odaköltözne a nagymama. Két ilyen pici gyerekkel munka mellett rettenetesen fárasztó és nehéz feladat annyit foglalkozni, mint amennyit ők most igényelnek ebben a nehéz helyzetben.
A közösség biztos, hogy jót fog tenni a kicsiknek, főleg, ha jó szakemberek veszik körül őket, de az anyai szeretetet akkor sem fogja tudni semmi pótolni.
Nálunk fordított a helyzet: 3 éve hunyt el a férjem. Én elfogadtam a nagyszülők segítségét, így utólag is azt gondolom hogy ez volt helyes. Nekem is és a gyerekeknek is.
Viszont az nagyon fontos, hogy anyukám tényleg segítség volt, nem változtatott a kialakult szokásainkon, nem volt "láb alatt", élte a saját életét is. És amikor úgy érezte hogy rendben vagyunk, akkor hazament.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!