Tényleg önzőség lenne a férjemmel eltölteni kettesben egy hosszú hétvégét (csütörtöktől vasárnapig) csak kettesben, messze a gyerekünktől?

#139, most a saját gondolatmenetedet játsz le úgy, hogy tudjuk, hogy Kérdező párjában erős igény van a kttesben pihenésre (leírta), és általánosságban meg te is tudod, hogy mi az egyik válási csúcs ma Magyarországon, sőt, még azt is tudod, hogy a házasságok 2/3-a végződik válással (a gyerek 2-3 éves kora, a másik meg, amikor "kirepül")...

És hát tegyük fel, hogy azzal is számolsz, hogy ha valakiben már olyan határozott igyény van a gyerek-free pihenésre, hogy meg is szervezi, és mégis meggátolják benne, az csak egyre fáradtabb és idegesebb lesz. És még azt is tudod, hogy ha egy családban az egyik szülő türelmetlen meg fáradt meg idegbajos, akkor 5 perc múlva ez a másikra is átragad.

Na, pl. felelősségteljes dolog ezek végiggondolása, nyugodtan, higgadtan, előítéletek nélkül...

Kérdező: egyszerű oknál fogva azért, mert (már ha csak a biológiai egyedfejlődést tekintjük akkor is) egyértelmű hogy egy 2 éves (legyen korához képest akármilyen érett is) értelmileg egyszerűen nem fejlett annyira, hogy felfoghassa mi történik. Ahogy az egyik válaszoló már korábban is leírta: ő csak annyit észlel, hogy néhány napig nincs se anyu se apu. Nem biztos hogy abban a 4 napban lesz neki rossz, lehet később fog ez kijönni rajta és máskor ha egyedül akarnátok hagyni a nagyszülőkkel/bárki mással akkor eszébe jutna hogy legutóbb is mikor elmentetek milyen sokáig egyedül volt, megijedne és sírna, nem érezné jól magát. Erre lehet írni ezt meg azt, de ha beszélsz egy genetikussal vagy egy pszichiáterrel, mind-mind megmondják hogy 2 évesen szellemileg még nem tudja ezt feldolgozni magában.

Természetesen nem azt mondom, hogy a gyerek születése után egyből zárkózzatok be egy magas toronyba és a 18. szülinapjáig ki se jöjjetek, de 2 évesen ha nem nagyon sürgős (betegség, tragédia stb.) akkor ne hagyjátok ilyen sokáig egyedül!

Nem azt mondom hogy ne menjetek sehová, de persze, menjetek! Menjetek kettesben túrázni, moziba, színházba, élményfürdőbe stb, de ne egyből 4 nappal kezdjétek! 1,5 nap után a 4 nap elég éles váltás.

Simán ki tudtok kapcsolódni úgy is hogy nem hosszú-hosszú napokat töltötök távol!

Én pontosan úgy jártam ahogy a # 144-es írta!

Mi akkor mentünk el külön nyaralni 6 napra, mikor a lányunk elkezdte az ovit és mivel ott szépen, problémamentesen elvolt, úgy gondoltuk hogy akkor simán kibírja majd azt a pár napot nélkülünk, meg hát úgyis a mamánál lesz és ott lesznek az unokatesók is meg a szomszéd gyerekek.

Nyaralás közben nem volt semmi gond, jól éreztük magunkat, nem kellett hazamenni. Viszont után sehol nem tudtuk ott hagyni, az oviba is úgy mentünk hogy otthon már ébredés után elkezdett zokogni hogy ne vigyük el mert ott hagyjuk és nem megyünk érte sokáig. Az egész utat végigsírta és az oviban is 1-2 órát még folyamatosan sírt.

Még a barátnőjénél sem tudott úgy játszani, hogy én ne lettem volna ott, mindig fél óránként kijött ellenőrizni hogy ott vagyok-e a nappaliban vagy sem. Este a jóéjt puszi után még a mai napig mondja hogy "anya ugye nem hagytok megint itt apuval olyan sokáig?"

Persze ez még nem készpénz arra hogy te is így fogsz járni, de azért mérlegelj! Én sem gondoltam volna soha, hogy az én kis életvidám, barátkozós és nyitott lánykámat így megviseli hogy a nagyszülőknél hagyjuk pár napra!

Nem olvastam végig a válaszokat, de gondolom volt olyan aki szerint önzőség és olyan is aki szerint nem.

Én biztosan nem mennék el nélküle, pláne ha még ilyen pici, pláne külföldre!

Lesz még alkalmatok bőven kettesben elutazni, szerintem a gyerek normális lelki fejlődése sokkal fontosabb mint hogy ti most elutazzatok..

Ettől függetlenül nem tartalak önzőnek és nem is ítéllek el, de én a helyetekben jól átgondolnám nem egyszer, de nem is kétszer!

Ha pedig mentek akkor jó szórakozást!

#146-os vagyok, csak azt nem értem miért pontoztatok le.. Ezt elárulná valaki? Mert semmi bántót, semmi sértőt nem írtam csak megosztottam egy tapasztalatot.

Úgy látszik igaz volt amit a kultúra témakörben az egyik kérdés alatt boncolgattak sok oldalon át, hogy a "családi kapcsolatok" és a "gyerekvállalás, nevelés" témakörben vannak a legprimitívebb hozzászólók, akik nem a válasz hasznosságát nézik, hanem lepontoznak mindenkit akivel nem értenek egyet.

Rajtatok nevetett kb 100 ember, csak úgy szólok, én hülye meg megvédtem az itt jelenlévő anyukákat, hát bárcsak ne tettem volna, igazuk volt az ottaniaknak!

Basszus emberek,nem hónapokra hagyja magára azt a gyereket hanem csak 4 napra!És nem is a világ túlsó végébe mennek hanem Ausztriába.

Kedves Kérdező!

Április végéig még van idő,szoktasd hozzá a gyereket a nagyihoz.Ki idő és megszokja,főleg ha a mama tudja kezelni azokat a kis pityergéseket.Mikor én óvodás koromban beteg lettem,anyu mindig hazavitt a vidéken elő,akkor már kényszernyugdíjas anyukájához és szépen ki lettem kúrálva.

Sem neki sem apámnak nem lett volna ideje ápolgatni így ezt találták ki,és tudod mit?Semmi bajom nem lett.Egész nyarakat töltöttem ott az öcsémmel együtt és boldogak voltunk.Sokat napoztunk,játszottunk és mami minden nap csinált nekünk valami édességet vagy vett dinnyét.

Két évesen még nem hiszem,hogy lelki traumát okozna neki a hiányotok,ha jól elvan a nagyival még az is lehet,hogy észre sem veszi túlságosan.Minden attól függ,hogy mennyire lehet elterelni a figyelmét játékokkal vagy mással.

Ne foglalkozz azzal,amit mások mondanak.Lefogadom az "ugatók" nagy része színtiszta irigységből beszél.Valszeg ők már azt is elfelejtették,hogy milyen nőnek lenni nem csak otthonülő anyának.

Ha szétnézel az oldalon rengeteg az olyan fiatal,aki a rátelepedő anyja/apja miatt panaszkodik mert azok még nagykorúként sem hagyják élni.Akik itt hörögnek,hogy milyen "önző" vagy,azoknak a gyermekeik fogják egy szép napon átvenni a stafétabotot.Te ne ess ilyen túlzásba.Jó szórakozást előre is:)