Szerintetek egy tinédzsernek nem kellene otthon segítenie? Ne vegye ki a részét a házimunkából?

13 évesen kollégista lettem, hétvégente jártam haza. Szerintem örültek, hogy végre otthon vagyok, akkoriban házimunkát ritkán kértek, max. mosogatást.

Másrészt már gyerekkoromban anyám elég rosszul állt a takarításra nevelésemhez. Megkért valamire, megcsináltam, majd jól megkritizálta, hogy miért nem jó és újra megcsinálta. Ezek után nekem se volt már sok motivációm bármit is csinálni.

Ennek ellenére amint egy személyes lett a háztartásom, nem okozott gondot kitakarítani, rendet rakni. Tény, hogy képes voltam egy hétig hagyni disznóól fázisba jutni a lakást, de legalább látványosabb volt a takarítás utáni eredmény.

Az mindenesetre biztos pozitív hatással volt, hogy otthon láttam, hogy működik a munkamegosztás, apám ugyanúgy nekiállt mosogatni vagy porszívózni, nem volt olyan, hogy női munka.

A férjem is ilyen, ha látja, hogy valami takarítást igényel, külön kérés nélkül megcsinálja. Néha meg mindketten lusták/fáradtak vagyunk, akkor szalad a lakás és igérgetjük magunknak, hogy holnap tényleg megcsináljuk :)

Nekünk tesómmal közös szobánk volt nagyon sokáig. Szerintem amióta az eszemet tudom anyuék próbáltak bevonni a "házimunkába". Ha csak egészen pici koromra gondolok vissza, akkor pl teljesen alap volt, hogy játék után sosem pakoltak el helyettünk, mindig segítenünk kellett.

Egyébként anyuék nem idegbajosak, ha fáradtak vagyunk, akkor holnapig várhat az a földön pattogó porcica, másnapig talán nem szokik meg. Tini koromban javarészt nyelviskolába jártam heti kétszer 3 órát, így volt hogy este 8-kor estem haza és ilyenkor már nekem sem volt kedvem semmihez. Anyu jógázik heti 3-szor, ilyenkor ő is este 8-kor esik haza, neki sincs kedve semmihez. Nálunk megy a kölcsönös megértés és ha tudjuk, hogy a másiknak hosszú napja volt, akkor nem zaklatjuk egymást, hogy miért nincs elmosogatva, hanem megcsináljuk, ha kell valami. Azért mondom ezt így, mert 22 éves egyetemista vagyok és itthon élek még, bejárós vagyok, tehát a téma jelenleg is érvényes, mindez ugyanígy volt 5-7 évvel ezelőtt is.

Szerintem nagyon is fontos az, hogy egy gyerek megtanulja, hogy nem csillog villog körülötte mindig minden. Nem árt, ha tudja hogy kell bekapcsolni a mosógépet, hogy kell kiteregetni, hogy utána ne minden úgy nézzen ki, mintha tehén rágta volna meg és hogy kell kivasalni a ruhákat anélkül, hogy kiégetné őket, stb. Nem jó az, hogyha huszon évesen elkerül az ember és akkor döbben rá, hogy a mosott vasalt ruhák nem a szekrényben teremnek, ahogy a tiszta, csillogó edények sem.

Mondanám inkább úgy, hogy az a szülő, aki nem bíz ilyen feladatokat a gyerekére az több kárt okoz, mint hasznot és a gyerek fogja meginni a levét később. Én nem azt mondom, hogy a gyerek nyaljon csillogóra mindent és minden áldott nap takarítson ki valamit, de nem esik le a karikagyűrű az ujjáról, ha hétvégén ki kell takarítania a szobáját, ha segíteni kell kipucolni a fürdőt, ha megkérik, hogy rakjon be egy mosást, vagy hetente egyszer ki kell teregetnie, esetleg el kell mosogatnia. Utóbbi kb 10 perc, tehát annyit még az is megtehet heti kétszer, aki este 7-ig suliban van.

"3 ha úgy nő fel h mindent megcsinálnak helyette mi lesz később?"

Erre tudok válaszolni.

Egy akkora rakás szerencsétlenség lesz, mint én. Amikor elköltöztem, a kis lakásom takarítása is kihívás volt. Nem tudtam a mosógépet kezelni, vasalni, főzni. A mélypont az volt, amikor az anyukám által küldött kaja épp kifutott, közben a mosógép csövét elfelejtettem átrakni a kádba és a fürdőszoba közepére kezdte üríteni a vizet. Majdnem sírógörcsöt kaptam. Csomó pénzt elköltöttem félkész/kész kajákra, mert az alapokkal sem voltam tisztában.

Sokat szenvedtem emiatt, ha minimális háztartási ismereteim lettek volna, akkor elkerültem volna sok pénz és időveszteséget. Úgyhogy én a gyerekeimet próbálom másképp nevelni.

En sosem takaritottam otthon, mert anyam parszor leszolt, aztan inkabb hagytam. Sosem vasaltam, tettem be mosast, stb.

Mi ez, hogy mi lesz igy, ha el kell koltozni??

Elkoltoztem, csillog az egesz lakas, egy ruhat sem egettem ki a vasaloval, semmi baj nincs!

Ugy csinalsz kerdezo, mintha a takaritas valami szornyu nehez dolog lenne, amit a gyereknek tanitani kell, kulonben bena lesz....

Hozzateszem, hogy en makd a gyerekemet kiskora ota bevonom a hazimunkaba es sosem szolom le, hogy milyen bena... Mert nagyon sz@r erzes.

15-ös! Persze, mindent meg lehet tanulni, ezt nem firtatja senki. Csak SZERINTEM nagy előnnyel indul 6az a "gyerek" az életben, aki ha elkerül otthonról, már nem az a legnagyobb problémája, hogy hogyan kell rizst főzni, vagy elindítani a mosógépet, milyen tisztítószert keverjen a felmosóvízbe, hogyan kell porzsákot cserélni a porszívóban (avagy kimosni a dobozát), stb.

Nem tudom voltál e kollégista, tökéletes helyszíne annak, hogy megfigyeld ki hogyan nőtt fel. Amikor egy 20 éves csaj megkérdezi, hogy miért mossuk külön a világosakat és a sötéteket, az úgy megmosolyogtatja az embert és az a poén, hogy nem az ő hibája, vagy legalábbis nagyobbrészt nem az ő hibája. :) Jó dolog az gyerekként, hogyha soha nem kell semmit megcsinálni, csak később okoz némi kezdeti kellemetlenséget, amíg beletanul az ember ezekbe.

Van aki szereti a patyolat rendet, van aki minimális összevisszaságban érzi jól magát. Ez nem nevelés, hanem habitus, és értékrend, fontossági sorrend kérdése.

Amit nagyon sok minden befolyásolhat, alakíthat az életút során.

Nem azért rakok valami a helyére, mert az úgy szép, hanem megszokásból, így vakon is, rutinból tudom, hol vannak a fontos dolgok, ezért nem kell percekig, fél óráig keresni: több időm marad így akár a barátaimra, sok minden egyéb másra, mint, hogy egy kulcscsomót hajkurásszak.

A rend van értünk, nem mi a rendért.

Egyébként meg semmilyen hátránya nem lesz a gyereknek, ha a szükség ráviszi, mert amit fentebb írtam, ha ezt valaki megérti, akkor nem kell neki könyörögni.

Magától rájön, hogy a rend őt szolgálja, és az idejét.

Ahogy a lakás is minket, és a tisztaság is.

Szóval, szükség nagy úr.

És azt hiszem a mai háztartási már-már magától működő berendezésekkel nem is a technikai része nehéz a dolgoknak, hanem, hogyan zsonglőrködjünk vele úgy, hogy mindenre jusson idő.

Egy porszívót csak ide-oda kell tologatni, a felmosás sem nagy művészet, és ha valakinek muszáj ennie valamit, és tud olvasni, az megtud tanulni könyvből is főzni.

Nem élünk ma már olyan világot, hogy ha a szüleink nem tanítanak meg valamire, akkor azt ne lehessen később behozni, ha szükségeltetik az életünkbe, vagy megakarjuk tanulni.

Itt inkább arról van szó, hogy ki milyen szerepet vesz ki a családból.

Én felszoktam mosni, takarítani az öcsém helyett sokszor, mert a barátnőjénél van hétvégén, és a fejéhez vághatnám, hogy így sose fogod megtanulni, de láttam már a kezében felmosórongyot, és őszintén nem aggódom...de ezt már fentebb kifejtettem.

A családban pedig egymásért vagyunk, és ha nekem több időm van takarítani, akkor én takarítok, ennyi.

A szélsőséges esetek többségében, súlyosabb gondok állnak fenn, mint, hogy valakit mire tanítottak meg mire nem.