Ti is sokszor megkaptátok azt a szüleitektől, hogy elviselhetetlenek vagytok, ezért el fognak kerülni az emberek?

Igen és ennek az önzés az oka, az a célja, hogy elhidd, ők csak azért viselnek el, mert a szüleid, de senki más nem szeretne téged. Ki akarnak sajátítani. Ez aljasság. Semmi köze a szeretethez.

Olvass Feldmárt, és nézd meg a filmjét is, erről szól.

Minél előbb elszabadulsz és minél kevesebb kapcsolatot tartasz velük, annál jobbak lesznek a kapcsolataid másokkal.

Ennek semmi értelme, hogy ezt szajkózzák, csak elviszi az önbizalmadat.

Nekem mindig azt mondták, hogy nincs az a férfi, aki együtt tud majd velem élni, mert nagyon öntörvényű vagyok és (ahogy neked is mondják a te szüleid) elviselhetetlen. Még az aktuális barátomat is traktálták ezzel, viccelődve persze.

A kamaszkorom tényleg nem volt mindig sétagalopp számomra, aláírom, de érdekes módon később sosem volt gond az együttélés másokkal. A szüleim a mai napig sportot űznek abból, hogy naponta többször összekapnak valamin, én meg nyugalomban élek, amióta nem náluk lakom, hanem olyan emberekkel, akik normális módon meghallgatják a véleményemet, ha nem egyezik az övékkel, akkor is.

A te esetedben azt mondom, hogy keress hozzád hasonlóan pörgős embereket és ne hagyd, hogy le legyen törve az önbizalmad.

Kedves pontozóbizottság, olyan nehéz elhinni, hogy

1. Nem csak nyüsszögő kamaszgyerekek írnak negatív dolgokat a szüleikről?

2. A szülők között is vannak elégtelen szülők? (Tehát sok esetben még a kamaszok is írhatnak valós történeteket.)

3. A legjobb szülők is tudnak rosszat tenni/mondani a legjobb szándékkal is?

Hála az égnek nekem sose mondták, az én lelkem építették a szüleim, nem rombolták.

Tudták jól, hogy sajnos van ebben a világban elég olyan ember, aki csak rombolja a többit (szinte mindenki sérül lelkileg élete folyamán), szóval nem szálltak be ők is a sorba, mert azzal sem ők, sem én nem jutottam volna előbbre az életben.