Anyóséknál, pici babával? (Bővebben lent)
Sziasztok!
A történet ugyan nem rólam szól,hanem a nővéremről és a férjéről. Nem szeretnék beleszólni az életükbe, úgy élnek ahogy szeretnének, csak csupán kiváncsi vagyok.
A lényeg, hogy a testvérem és a férje, a férjének a szüleinél laknak 2-3 éve. Tudni kell, hogy a férj eléggé anyás típus, megpróbálták a kapcsolatuk elején külön albérletben az összeköltözést, igaz, akkor a pasi munkanélküli volt, de arról szólt a napja, hogy reggel 8kor elment anyucihoz és apucihoz, majd délután munka után nővérem odament érte és úgy mentek együtt haza. Ez volt kb. fél évig. Nem tudtak spórolni, nővérem nem is látta el rendesen a háztartást. (Az albérleti díjat az én szüleim fizették, hogy nehogy az legyen, hogy nem tudnak félretenni, valamint mert a férje munkanélküli volt. Kezdeti lökést adtak nekik, míg nem tudnak maguktól lábra állni.) Fél év után a férje kitalálta, hogy drága az albérlet, így költözzenek el az anyjáékhoz, ott szívesen várják őket, és még félretenni is tudnak. Elköltöztek.
Évek óta ott laknak, mint már feljebb is írtam. Szoktak lenni viták, balhék, már-már olyan dolgokon is, hogy ki nem vette észre, hogy lejárt a hűtőben a tejföl, ha észrevette miért nem dobta ki és vett újat, nővérem miért nem takarít (miközben elviekben takarít, csak az apósa nem látja, és amit nem lát az már nincs is) stb. Most nővérem terhes, pár hónap és szülni fog. El szerettek volna költözni külön, fontolgatták a lehetőségeket, az albérletet, majd úgy döntöttek, hogy maradnak az anyóséknál.(Mert félretett pénzük nincs, bár senki nem érti, hogy mire költhetik, ha amúgy szinte semmire nem kell nekik.) (Idős szülőkről van szó). Tartok attól, hogy abszolút nem volt jó döntés a nővérem részéről ez. Félek, hogy a pici születése után be fog sokallni, és hogy rengeteg konfliktus vár még rá. Ti hogy látjátok? Akik pici babával laknak anyóséknál, náluk mi a helyzet? Tolerálják a pici babát, hogy állandóan sír, hogy a játékok szanaszét vannak? A család, barátok szívesen látogatják? stb.
Remélem nem lett túl hosszú, és érthető is a történet. :)
Köszönöm a válaszokat!
Szerintem sem volt jó ötlet a gyerekvállalás a semmire. Nincs semmijük, még egy kis megtakarításuk sem. Nem tudnak saját lábra állni, miért volt ennyire sürgős egy gyerek erre a helyzetre? Szerintem a lehető legrosszabb döntés volt, amit meghozhattak!
Viták szerintem mindenhol vannak, ugyanúgy otthon is előfordulnak leszólások, hogy miért nem mosogattál el, miért nem vetted észre a lejárt vackokat a hűtőben és dobtad ki stb. Normális kereteken belül ezzel nincs baj és gondolom, ha a szülők tolerálják, hogy családostól ott maradjanak, akkor együtt fognak tudni élni a gyereksírással, de én nagyon kellemetlenül érezném így magam.
3as vagyok,
1. amikor anyummal laktunk 64éves volt, nem 50éves.
2. annyival nem másabb, hogy mi az én anyummal laktunk. Nem ismered anyumat, szóval kár ebbe belemenni. Anyósomék 50évesek és sokkal korlátoltabbak, mert ott aztán a szobából nem mehetünk ki, ha ott vagyunk, mert mi van ha lever valamit a gyerek?
3. Nem ismerheted te sem a sógorod szüleit, mert nem te élsz velük. Lehet egy picit jobb lesz a viszony, ha megszületik az unoka.
És azért mert a szülőknél laknak, nem következik egyenesen az, hogy szét fognak menni. Mi sem mentünk szét a férjemmel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!