Ti hogy viselitek el családon belül is a megosztottságot?

Nekem sem tetszik. Én sem ilyen családot tartok ideálisnak, az enyém is ilyen.

De hát ez van, nincs mit tenni. Színház az egész világ.

Barátokat és párt választhatsz, rokonokat nem.

Kevés az igazi barátság, ez tény. De ezen a téren még lehet tenni valamit.

Sem a szüleim, sem én nem nagyon tartjuk a kapcsolatot a távolabbi rokonsággal. Még az első unokatesómmal se tudok igazán beszélgetni. Kibeszélhetem itt nektek, hogy még a szakmunkásképzőben is rossz tanulók voltak nekem meg két diplomám van, de ennek sincs semmi jelentősége. Egyszerűen nem vagyunk egy hullámhosszon. Próbáltam én családról, érzelmekről érdeklődni, de kb 10 évvel fiatalabbak nálam és a diszkós korszakukat élik, ahhoz meg én nem tudok hozzászólni.

A lényeg, hogy sajnos nem tudok beszélgetni velük, mert nincs olyan téma, ami mindannyiunkat érdekelne. Azért találkozunk nagyobb ünnepekkor, de szerencsére apám előadásokat tart az életéről, így nincs kínos csend.

Elfogadom őket, de a szeretethez valami több kéne, mint a vérségi kötelék. Azt is látom, hogy pár dolgot nagyon rosszul kezelnek, de segíteni se tudnék, mert bele vannak süppedve a saját elképzeléseikbe, aminek nagyjából látom a kínos végét is.

Én elhiszem, hogy nekik rossz érzés lenne, ha a véleményem nyíltan elmondanám, de ez teljesen természetes egy családban, hogy másképp élünk és gondolkodunk. Én is elfogadtam az alkoholista nagybátyámat, csak épp a közelébe nem megyek, ha nem muszáj...

Az én családom is ilyen. Szerintem sok helyen van ilyen.

Azt ne felejtsd el, hogy valakivel meg kell beszélnie mindenkinek a dolgait. És néha nincs barátja, így kénytelen családon belül megoldani, amivel meg néha más oldalról is szembesülünk. Gondolhatod, hogy ha előtted kibeszélnek mást, akkor téged is kibeszélnek a hátad mögött...

Én a helyedben azt tenném, hogy ha szapulnak valakit előtted, akkor szólj hozzá (de ne durván, kioktatóan), és állj ki mellette (de ne mindenáron).

Pl. Mancika nagynéni tök kövér, zabálja a cupákokat, szalonnát, amit Pali bácsi hoz haza mindig a piacról. Akivel beszélgetsz, az azt mondja, hogy Mancika néni folyton panaszkodik, hogy milyen kövér és nem tud lefogyni...nem is csoda, ha zabál.

Erre te jöhetsz azzal, hogy gondolt-e már arra (esetleg te is beszéltél már Mancika nénivel erről), hogy hátha más van a háttérben. Mancika néni évtizedek óta csúfolva van, nem kap támogatást, erősítést. Pali bácsi csak húst hússal hajlandó főzni, a salátás kosztot nem tűrné meg. Manci néninek így a húsok láttán nincs kitartása ahhoz, hogy magának külön főzzön és ellen tudjon állni a zsíros falatoknak.

Szóval azt kellene ilyekor kiemelni, hogy ne csak egy oldalról közelítsék meg a témát, hanem arról az oldalról, hogy talán más is van a háttérben.

Vagy nagyon gázos példa.

Anyuka megöli a nemrég szült gyerekét. Hogy lehet ezt megérteni és elfogadni? Sehogy? Dehogyisnem.

Ha durván depressziós és nem veszik észre rajta (mert nem olyan egyszerű az és sok emberre oda sem figyelnek), akkor kerülhet olyan állapotba, hogy sajnos ilyesmi történik. Nagyon durva, hogy emberek idáig el tudnak jutni. Nem tudnak szólni, hogy segítségre van szükségük. Vagy maguk alatt vannak és egyedül vannak otthon, vagy éppen normális kedvük van, akkor pedig nem látják indokoltnak, hogy segítséget kérjenek. Szóval mielőtt elítélünk másokat, kicsit gondoljuk mögé. És ha tehetjük, ne menjünk el mások nyomora mellett.