Szerintetek bunkóság volt tőlem?

Nem volt bunkósag , öszinte reszvetem.

Senkinek nincs joga megkerdöjelezni a gyászodat, mindenki maga módjan gyaszol

Hat en nekem lenne kicsi lelkiismeretfurdalasom:/-

szerintem potolt be, probald meglatogatni mert neked is jolesne h miutan mar nem elnel mindig gondolnak rad!

Nem. Szerintem inkább apukádnak kellett volna tisztelni azt, hogy nem egyformán gyászoltok. Ne érezd magam rosszul emiatt. Az csak egy hely, ami van akinek sokat jelent, van akinek nem annyit.

Nekem a férjem halt meg, elköltöztem a gyerekekkel a ország másik részébe. Negyedévente megyünk haza, akkor megyünk ki. Nekem tulajdonképpen nem is sokat számít a temető (aki hiányzik nem ott van), inkább a gyerekeknek. Kicsik voltak, nem emlékeznek rá, valahogy nekik az a megfogható dolog, ha kimegyünk. Anyósom majdnem minden nap kint van még mindig. Mindenki máshol gyászol. Egyik sem jó vagy rossz. Ismerek olyat is aki kizárta a férjét anno a házból a nyárikonyhában aludt míg ott volt a férfi nála, de most annyira unatkozik, hogy ő is kimegy mindennap..

Nem volt bunkóság.

Nekem már sok éve halt meg anyukám és minden évben csak Halottak napján megyek ki a sírjához pontosabban a családdal akkor együtt megyünk ki. Egymagam még sosem voltam, pedig mostanában egyre többet gondolok arra, hogy ki kellene menni hozzá, de úgy érzem, hogy nem lenne hozzá elég lelki erőm. Az egész úgy is csak abból állna, hogy megszakadna a szívem és bőgnék, az meg itthon is megy. Attól, hogy nem járok ki hozzá, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá és ne hiányozna. :( Mindig a szívemben él az iránta érzett szeretetem és a hiánya miatti mély fájdalom.

19/lány

Tudod, szerintem a szeretteink nagyon sok mindent hagynak itt nekünk, és ezek közül csak egy dolog a testük.

Nagyon ritkán járok ki a dédim sírjához, pedig ő volt az, aki megszerettette velem az irodalmat, az olvasást, megtanított arra, hogy becsületesen, és békésen kell élni, mesélt sok történetet, megtanított sütni, ha ő nem lett volna, nagyon másképpen alakul az életem, a lelki világom. Hagyott rám néhány porcelán szobrocskát, illetve ereklyeként őrzöm a kutyás kulcstartót, amit még életében adott nekem, nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe.

Nem az a mérvadó, hogy milyen módon, hanem hogy milyen emlékkel őrizzük meg a szeretteinket.