Gyűlölöm egyszerűen az életem. Mit csináljak?

Szóval ez az egész "gyűlölöm az életem" onnan jön, hogy anyám egyáltalán nem foglalkozik velem, vagy ha akarna, akkor is csak olyan programokra akar elránganti, ami őt érdekli.

Soha nem kíváncsi semmire, amikor mesélnél vmi firss élményt, pl. legutóbb az volt, hogy hazajöttem Skóciából, páromnál voltam kint egy hetet, hazajárve leakart passzoolni apámhoz, mondván, hogy ő beteg és nem akarja, hogy elkapjam (aztán persze, hogy tőlem ő ne kapja vissza). Amint hazaértem, jött azzal, hogy ő ilyen beteg, nmozdulni sem tud, és takarítsam már ki a konyhát (bulit tartott előző este, óriási kupi)... Amikor meg akartam ölelni, akkor elüldözött azzal, hogy ne ne, mert elkapom!!! A takarításról meg annyit, hogy aznap hajnali fél6kor keltem, átszállássaé repültem, 6ra értem haza Ferihegyről... Gondolom senkinek nem az az első dolga, hogy 3 órán át mosogasson az út után. A szomorú az egészben,m hogy másnap, amikor a szeretőjének papolt erről az egészről, azt mondta, hogy megköszönte...! Egy árva szót sem mondott igazából... Meghogy ez a feladatom volt, és elvárt volt, hogy megcsináljam.

Minden oké lenne, de ő szinte csak arra tart, hogy szolga legyek, hogy takarítsak.

Csakm azzal tud szivatni, hogy milyen egyetemre menjek, és okoskodik, hogy amit én szeretnék tanulni, azzal nem megyek semmire.

Meg egy féregnek tart, egy élősködő kis dögnek, akit etetnie kell, és ruházni, ki van bukva, hogy új cipőt kell vennünk, mert a többi tornacipőm teljesen szét van szakadva, míg ő neki van vagy 150 pár cipője, és vmi 3-4 m hosszú gardróbja.

Ha ő beteg, állandóan panaszkodik, hogy ennyire beteg, meg annyira, én most picit szarul voltam, és mondtam, hogy nem vagyok jól, erre annyit mond, hogy: Jaj, majd meggyógyulsz!! *pofavágás*

Apum picivel jobb, de ő is megakarja szabni, hogy hova menjek tanulni, és nála is az ő szempontja a legfontosabb, egyáltalán nem tanulhatom azt, amit szeretnék.

Leszólják az egész külföld ötletemet is, barátom külföldön tanul, szeptember óta, és szeretnék kimenni hozzá szeptembertől. Van egy ESOL tanfolyam, de szerintük hülyeség, mert csak elbvesztek itthon egy év támogatást, meg nincs értelme, mert az angollal semmire nem megyek.

Meghog y mindenképpen itthon kell tanulnom, meg itthon kell maradnom majd életem végéig, mert apám nem akar elveszíteni, és emiatt nem megy bele külföldbe.

De én ezt egyszerűen NEM BÍROM MÁR!!! Idegileg teljesen ki vgayok, hogy semmire nem tartanak, hogy béna vagyok mindenben, és hogy senkinek sem számítok semmit! :(

Már egyszerűen attól is rettegek, hogy majd egyszer családom lesz, pláne a gyerek-rész, mert rettegek attól, hogy én is egy ilyen szívtelen dög leszek, mint az anyám, aki csak azért szült gyereket, hogy legyen egy szolgája... Meg régebben, amikor ide költöztünk, és depis voltam a költözés és egy szerelmi csalódás miatt, és nem voltam hajnalndó segíteni, jött azzal hogy: Hülye kis k*rva, meg minek szültem gyereket??? Normális az ilyen anya???

Mit tegyek? :(

19/L