Tegnap csúnyán magamra haragítottam az édesanyámat. Írtam egy levelet, megmutassam, felolvassam neki?

Már úgymond felnőtt lány vagyok, túl a 20on, de rettentően anyás vagyok, szeretem ha velem van, csak irtó hülyén mutatom ki.

Ő meg olyanokat mondott nekem, hogy biztos várom, hogy "megdögöljön" azért vagyok ilyen. Én meg semmit nem tudtam mondani, csak bőgtem és ráztam a fejem, hogy nem.

Tegnap este írtam egy levelet amiben rendszerezem a gondolataim, amiben elmondom, hogy szeretnék újra "megismerkedni" vele, mert az utobbi időben nagyon távolodunk egymástól, hogy szeretnék igazi anya lánya kapcsolatot.

Elő szóban ezt nem tudom elmondani, számtalanszor próbáltam, mindig csak bőgés lett belőle, ő meg ideges lett.

A levéllel meg nem tudom, hogy álljak elő, gyávának érzem magam. Tegyem az asztalára, vagy én olvassam fel?

Félek, hogy gúnynak veszi. De ezeket muszáj elmondanom valahogy, mert különben továbbra is azt hiszi, hogy egy érzéketlen senki vagyok.