Mit tegyek ha nincs kedvem tarsalogni? Faradt vagyok.

Mert egész héten nem láttak, és jogos az az elvárás részükről, hogy legalább hétvégén vegyél részt a családi életben.

Számolj azzal, hogy ha hazamész, igenis beszélgetni kell a családdal, és segíteni is kell. Hidd el, nem csak te fáradsz le hétvégére, de attól még vannak dolgok, amiket muszáj megcsinálni.

Tehát pénzért legyél kedves.

Úgy imádom mikor ezzel jönnek, hogy felneveltek, és akkor ezt mindenre rá lehet nyomni, mindent el kell tűrni, mindenre bólogatni kell, mindent meghallgatni.

Feltételezem családi program nem nagyon van, így nincs közös élményetek. Igazából így nehéz beszélgetni egy idő után, vagy sok év után, mert a kliséken kívül, amiket az ember már jobban bemagolt mint a verset, észre se veszi, hogy reflexből válaszol.

Mi a helyzet? Semmi.

Igen, így lehet beszélgetni...

És engem sem érdekel a szomszéd néni, sem a barátok közt, és lehet, hogy nehéz elhinni, de emberek akik soha nem mennek sehova, és ezt nem azért írom, mert lenézem őket,

mert persze, nincs mindenkinek erre lehetősége, de azoknak igenis erre redukálódik a beszéd témája.

És képesek ugyanazokat a történeteket újra és újra elmondani, ami rettenetesen fárasztó, bármennyire szereti őket az ember, tényleg szívó hatása van.

Egyszerűen beszűkülnek.

Míg te meg eljárkálsz otthonról, teljesen más impulzusok, élmények érnek, és neked lábjegyzet, hogy most a nénike mit főzött, meg nem tudom én mivan vele.

Mivel van saját életed amivel foglalkozol.

Azt pedig szerintem minden értelmes ember megértheti, ha én tudom magamról, hogy igenis nyűgös vagyok, hogy nem, agyilag képtelen vagyok odakoncentrálni, mert zsibbadt vagyok, és felkészítem ezért előre, hogy ne piszkáljon, és hagyjon legalább egy fél órát míg magamhoz térek, és ne kopogjon rám.

Ha valaki ezek után, mégis bekopog, hogy "csak azt akartam mondani", én pedig morcos leszek vele, az magára vessen. Szóltam előtte. Emberből vagyok.

Szerintem inkább találjatok ki közös programokat, hogy érjen titeket új élmény, együtt biciklizni, vagy bármit,

mert általában nekem az a tapasztalatom, hogy ezek a helyzetek ezért állnak elő, felörlődnek a hétköznapok által a családtagok.