Ti mit tennétek az alábbi esetben?
Együtt élek az anyukámmal, csak én dolgozom. A pénzből nagyon nehezen jövünk ki, a nagyobb összegű csekkeket nem is tudjuk fizetni. Őt nem veszik fel sehova, mert nincs semmi végzettsége (igaz, alapból sincs nagyon munkahely). Csak van egy bökkenő pluszban: anya dohányzik, kb. havi 15.000 Ft megy el rá, majdnem a negyed fizetésem. Közben persze mondogatja, hogy így nincs pénz, úgy nincs pénz. Magával a dohányzásával nem is lenne bajom, ha nem az én pénzemből tenné, miközben én még egy szelet csokit sem tudok magamnak venni. Ráadásul jön a jobb idő, vennem kéne 1-2 ruhát, cipőt, mert semmim sincs jóformán. Persze kínaiban vennék, nem plázában.
Már sok mindenről lemondtam, (hasznos dolgokról is), miközben ő folyamatosan elcigizik 15.000 Ft-ot havonta.
Szerintetek van valami megoldás erre? Kezdek már nagyon kiborulni, és nem tudom, meddig bírom még.
Meg tudlak érteni, ezt muszáj lenne vele megbeszélned, mert rá fogsz menni idegileg. Neki pedig muszáj lenne munkát találnia, közmunkaprogramban nem tud részt venni esetleg?
Sajnos anyósom is ilyen, a cigire nem sajnálja a pénzt, az mindig van, de folyton sír, hogy nincs pénze semmire sem, pedig ő jóval jobban keres és mi is elég szép összeget hazaadunk neki a rezsibe, de még nem érte föl ésszel, hogy talán kevesebbet kellene dohányozni és akkor nem kellene annyit sírni a pénztelenség miatt.
1-nek: nem én kezelem a pénzt. Odaadom neki mindig a fizumat.
2.-nak: Már regizett a munkanélküli kp-ban, de még nem szóltak, hogy menjen közmunkára. Meg amúgy abban csak 3 hónapot lehet részt venni. Utána meg ha szerencséje van az embernek,akkor ahol volt, ott felveszik állandóra.
3-nak: Nem tudom, mi lenne, ha bejelenteném, hogy mostantól én osztom be a pénzt. Elég nehéz természet, de azt hiszem, a kezembe kell venni a dolgokat. Sajnos én nem tudok bevásárolni, mert egész nap dolgozok, ráadásul én nem tudok főzni, tehát csak az ilyen alap dolgokat tudom, hogy mi kell egy háztartásba(cukor, só, liszt, olaj stb.).
Igaza van előttem szólónak, én biztos nem adnám oda senkinek sem a saját keresetem hogy ő ossza be. Ha én dolgoztam érte én osztom be.Sajnos nagyon sok helyen az osztja be a pénzt aki nem dolgozik.
A cigi nem létszükséglet, és a közmunka program sem egy rossz megoldás.
Én ezt tenném:
"Nézd, havi szinten ennyi megy el azért, mert te cigarettázol... Éves szinten ez 12x ennyi...
Mostantól a fizetésemet nem adom oda neked amíg le nem teszed a cigarettát."
Tudom mit beszélek, hosszú idő után szoktam le én is, egyik napról a másikra abba lehet hagyni, semmiféle szervi függőséget nem okoz, max pszichikait.
Ő is mondta, hogy közmunkára menne, de még nem szóltak. Azt hiszem, valóban azt kéne, hogy én osszam be a pénzt, mert ez tényleg kissé nonszensz, hogy én gürizek érte, aztán csak én nem vehetek semmit.
Meg nagyon szerettem volna csináltatni magamnak valamit, és aki készíti, az belement, hogy havi 5000-esével fizessem ki neki azt a dolgot, de így erről is lemondtam, holott ez a harmada annak, amit anya elcigizik egy hónapban és még nekem volt lelkiismeret-furdalásom, hogy jaj, nehogy már ennyit elköltsek egy nem létfontosságú dologra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!