Mennyire tekintitek csaladtagnak a fiatok/lanyotok (komoly) baratnojet/baratjat?

A mi családunkba bátyám barátnőjét úgy befogadtuk hogy minden szülinap, névnap, sőt húsvét, aug20, szenteste, karácsony, szilveszterkor is nálunk volt, együtt töltöttük, ha mentünk valahova mindent fizettek neki a szüleim, belépők, vacsorák, ruhákat is vettünk neki hogy ne kelljen a ruháit hordania hozzánk, volt hogy hetekig itt volt nálunk, eleinte minden rendben volt, csak aztán elkezdett bunkózni mert úgy megszokta hogy kivan szolgálva hogy ki is használta sajnos és még az ételért sem volt már képes felállni csak leült az asztalhoz és várta hogy elétegyék :( nagytakarításnál simán elnézte hogy mindenki dolgozik ő meg feküdt a kanapén és nézte a tévét, aztán amikor anyukám szó tette finoman a dolgot hogy miért beszél ilyen flegmán vele mikor ő nem mondott semmi rosszat még ő volt felháborodva és még ő csapkodta az ajtókat és verte a poharat az asztalhoz :(

szóval meglehet fordítani a kérdést, hogy hagyja e az illető hogy normális családtaggá váljon...

amúgy helló :)

Bocsi az off-ért.

21:50

Nem Éduának hívják a lányt? :)

szerintem a nagymamád a kora/neveltetése/természete stb miatt mondhatja. nekem a papám ilyen (anyumékkal lakik), szemtol szembe nem, csak anyumat piszkálja ilyesmivel (jon-nem jon, minek jojjon...ilyesmi). exemet max látásrol ismerte, morgott rajta mindig, hogy már megint jon (pedig csak hozzám jott). Lehet, csak a korod miatt nem hiszi, hogy komoly a kapcsolat...szerintem idovel elfogadja, legalábbis annyira, hogy megtartja magának a véleményét:)

a szuleim és a párom szulei nagyon hamar elfogadtak minket, az elso karácsonyunkkor félévesek voltunk, és szenteste átjott a párom, én is voltam náluk ebéden és mindenféle unnepségen. bár említettek olyasmit, hogy már nem voltunk gyerekek (21,25 évesek:)) és ugy is viselkedtunk. azota házasok vagyunk, kulon koltoztunk, és bizony sokszor inkább maradnánk itthon, mint a családi osszejovetelek:)

Ocsem barátnojét is elfogadta a család (bár eleinte nem tulzottan kedvelték, míg nem ismerték), de az ocsém miatt nem szoltak, járt hozzánk...ok sajnos 2 év után szakítottak, és anyumat lehet, jobban megviselte mint ocsémet. látom rajta, hogy az uj barátnonek ezek után nehezebb dolga lesz beilleszkedni, még ha nem is szándékosan, de picit tartanak egy ujabb bemutatástol, akivel családtagként bánnak, aztán lehet, hogy o is elmegy...:(

párom anyukája eleinte nemigazán szerethetett,nem is engedett a közelébe párom,kb 1 évig...aztán kényszerüségből csak muszáj volt hozzájuk menni,azóta normális velem,főleg miota látja hogy nem csak akkor kell a kisfia,amikor minden oké...

sőt,az anyukája pedzegeti,hogy ennyi idő és ilyen intenzitás mellett (heti 4 nap nálamalszik) akár össze is költözhetnénk,rám meri bizni (eleinte mindig rácsörgött,h elég finomat főztem-e és ilyenek:D)

én szüleim 2x látták eddig,legközelebb majd akkor fogják ha párév mulva elvesz...anyám nem is kérdez rola,hiába mesélnék,nem érdekli (én már nem otthon lakom,párom még félig otthon,félig nálam)

22L