Kiborit az asszony az állandó spórolásával?
Szinte folyamatosan kozmetikáznom kell minden egyes lépésemet, hogy békesség legyen. Már úgy érzem, teljesen profi hazudozó lettem, mert rá vagyok kényszerítve. Pedig szerintem rosszul sem keresünk. Ő 300.e, én is kb annyit főállással+mellékállás. Van más lakásunk is, ami ki van adva albérletbe, szóval a hitelünk, ami nem kevés, ki tudjuk fizetni, még marad is.
Mégis egyfolytában spórol. Szerintem már beteges. Lakásban 19 foknál csak akkor van melegebb, ha napsütés van. Beszélni nem lehet vele, már többször próbáltam.
Ma egy fél óráig "nem tért magához", hogy 300Ft-ért vettem virágot (egy szál tulipán) anyámnak nőnapra. Hogy ezt is neki kell majd legközelebb intéznie, mert 150-ért van akciós cserepes valami a tescóban.
Állandóan azt hajtogatja, hogy ő inkább nem eszik, hanem 10 ft-al olcsobbért elmegy megvenni ebédidőben a tök.ömtudjamit egy 100 Ft-osba.
De én nem kérem tőle, sőt! Elég sokat vitázunk ezen, de már nagyon fáraszt. El sem merem mondani, hogy minden reggel megveszem a pogácsát, natur joghurtot és egy narancsot (kb 200Ft), amivel valahogy elvagyok du.4-ig, akkor tudok csak ebédelni. Néha (havonta egyszer) szoktam dugiban rendelni egy gyrost (sajnos hagyma nélkül, mert megérzi) a munkahelyemre, azt nagyon szeretem, de lelkiismeret furdalásom van, hogy hazudnom kell. Nem érzem magam papucsnak, mert nem az van, amit ő mond, hanem inkább bizonyos dolgokat nem mondok el, vagy szépítek, hogy nyugi legyen.
Mellette a végletekig maximalista, szinte semmit nem tudok úgy megcsinálni, hogy szerinte jó legyen, ezért mindent neki kell otthon elvégeznie, kivéve a kert. Azt nem szereti. Imádnék sütni, főzni, ha a gyerekeknek csinálok egy jó hagymás rántottát, vagy tükörtojást, utána halgathatom, hogy már megint hogy néz ki a konyha, egész hétvégén takaríthat. Pedig bakker még a sütő mögötti csempét is letakarítom magam után, de valahogy mindig kiszúr egy foltot, szóval nem hagyok magam után kuplerájt.
Elhagyni nem akarom, egyrészt, mert még szeretem, másrészt meg a gyerekeknek én vagyok "tűzfal", ha értitek.
Valaki hasonló helyzetben? Mit lehetne tenni, ha egyáltalán van még megoldás? 39F
"Szinte folyamatosan kozmetikáznom kell minden egyes lépésemet, hogy békesség legyen."
"Nem érzem magam papucsnak, mert nem az van, amit ő mond, hanem inkább bizonyos dolgokat nem mondok el, vagy szépítek, hogy nyugi legyen."
Nem akarlak bántani, de ez közelít hozzá. Nekem is rengeteget kell alkalmazkodnom a kapcsolatomban, ez így természetes. De hogy bizonyos témákat ne lehessen szóba hozni következmények nélkül, az az elnyomás egy bizonyos formája.
Nem akarok rossz tanácsot adni, mert nem az én életem, és hadd ne rontsam el másét, de ebben a helyzetben bizony a sarkamra állnék. Elmondanám, hogy édesanyám igenis megérdemel egy évben egyszer (kétszer? Anyák napja) cserepes virágot, (ráadásul 300 Ft-ért kifejezetten olcsó is), mert nem kis anyagi áldozatot hozva felnevelt. Ezenkívül emberek vagytok, élni kell, amihez élelemre, melegre, stb. van szükség. Egyszerűen nincs értelme ilyen szinten a jövőben élni! Mert mire fogtok majd emlékezni nyugdíjas korotokban? Hogy milyen nagy fogás volt a félárú virág a Tescóban? Vagy arra, hogy a fene spórolás vitte el minden gondolatotokat, és mérgezte meg az összes hétköznapot? Ti nem a jelenben éltek, hanem a jövőben, ami mindig nagyon bizonytalan és képlékeny. Meg kellene találni az arany középutat, és valahogyan erre rábeszélni a feleségedet is.
Valahogy "sokkolni" kellene őt, hogy szembesüljön azzal, hogy milyen szélsőséges életvitel az, amit folytat. Hogy mi lehetne ez, arra nincs ötletem, de hátha neked van.
S mit mond arra, hogy mit akar csinálni a megtakarított pénzzel? Gondol erre, vagy egyszerűen fanatikusan, betegesen spórolós?
Te élsz vele régóta, biztos próbáltad megtudni, miért ilyen, nem? S hogyhogy nem beszéltél vele akkor, amikor még nem volt ilyen súlyos a helyzet? Mert ez a virágos eset már nagyon brutális. 300ft, te jó ég, az emberek ezreket dobálnak ki baromságokra - az nem is jó - s pl. építkezéskor sok tízezret egy kupac szemét elszállítására, az ilyen utóbbi helyzeteket vajon hogyan kezeli? Vagy csak a saját hatáskörötökön belüliekre száll rá ennyire? S mindig mindenből olcsót vesz? Olyanoknál, amiből az olcsó a drágább?
Sosem ismertem ilyen embert, nem tudom elképzelni az ilyet.
A rántottás dolog is szomorú, részvétem. Mások meg értékelnének egy ilyen férji megmozdulást.
Ő pedig nem tudja, hogy az életet élni kell, kicsit lazán, kicsit nagyvonalúan, persze nem rendetlenül és pazarlóan, csak éppen hogy levegőhöz jusson az ember s ne stresszeljen minden kis apróságon.
Sajnos okosat nem tudok mondani :(
Kedves kérdező. Átérzem a problémádat mert velem is így volt. Bár az én férjem ennél durvább lett a végére.
Eleinte amikor összeházasodtunk nem is tűnt fel a spórolása. Igazából még örültem is neki, hiszen az én kezemből ha elindul velem a ló ki tud folyni a pénz. Először megértettem hogy spórolni kell hogy saját lakásunk legyen. Meglett. Majd spórolni kell hogy luxus berendezésünk legyen, mert a férjem szerint az való nekünk.. Meglett. Majd az autóra. Meglett. De utána egyre durvább lett a dolog. Fillérre pontosan el kellett számolnom a pénzzel. Számlát kellett kérnem mindig, mindenhol Csakis az akciós termékeket vegyük meg. Ha a város másik végében 10 forinttal olcsóbb volt a kenyért akkor oda ment, és megvette. Ha a szomszéd nénitől vettem házi tojást vagy zöldséget, gyümölcsöt, még akkor is kért egy írott számlát, hogy mennyiért vásároltam. Ha mentünk valahová, és irtó meleg volt nem vett vizet nekem. Inkább keresett egy olyan helyet ahol van ivókút (régebben voltak) és ott ihattam. Sosem vett fagyit vagy egy hamburgert ha éhes lettem. Drága.
A végén már adagolta a tusfürdőt, sampont, balzsamot. Kimérte a kupakkal, és ennyi van. Ezt használd, így tovább marad. Fűtés akárcsak nálatok. Nem szabad felmelegíteni a lakást mert sok lesz a számla. Amikor hallotta hogy a lakásban a készülékek tovább fogyasztanak ha nincsenek teljesen áramtalanítva (pl: tv, laptop, mobil töltő stb) azóta minden áldott nap este 10 kötelezően áramtalanítást csinált. Hiába beszéltem vele, hiába mentünk el szakemberhez, nem látta be, hogy amit művel az beteges.
Nálam végképp betelt amikor egyik nap éppen wc-ni készültem, és mint az utcai wc bódéknál előre lemért, és levágott wc papírt adott, hogy ennyi is elég lesz..
Na itt elborult az agyam, és magamból kikelve ordibáltam hogy nem azért dolgozom X éven át 9.10 órákat hogy utána semmit ne kapjak a pénzemért. Amúgy mindketten nagyon jól kerestünk. Én is hazavittem 300 ezret a férjem többet is. De sajnos se az orvosok, se a szülei, senki nem tudott rá hatni , hogy beteges a viselkedése. Én végül beadtam a válópert. A bíróságon is alkudozott a bírónővel hogy miképpen tudja olcsóbban megúszni a dolgot. A bírónő csak lesett amikor azt mondta hogy minden az övé, mert ha ő nem lett volna ilyen spórolós akkor semmink nem lenne.
Így utólag már nagyon bánom hogy 14 évig tűrtem, reménykedtem a változásban.
Kedves kérdező. Menjetek sürgősen szakemberhez. Ha nem változik meg, és nem fogja fel a feleséged hogy beteg (egyfajta kényszer betegség ez is) akkor a te eseted is az évek múlásával csak romlani fog, és sokkal de sokkal rosszabb lesz.
Én tudom.
Szinte hihetetlen amit itt le írsz. Mi 4-en élünk 220 ezer ft-ból ,néha kevesebből(kettőnk keresete),én is spórolok,- na mondjuk nem a férjem és a gyermekeim "hasán",meg nem anyuka ajándékán,se nem azzal,hogy fázzunk a lakásban.Hitelünk is van és hónap végére fillérezgetnünk kell nekünk is,de mindenük meg van a gyerekeknek,férjemnek is,-meleg ételt készítek minden nap,ha másra nem vacsorára,és süteményt sütök,ha azt szeretnének és ha történetesen valamit ínyencséget meg kíván bármelyikük(ésszerű keretek között) akkor vegye meg.
A feleséged nem jár fodrászhoz,kozmetikába,nem tankolja meg az autóját,nem vesz kozmetikumokat magának,esetleg új ruhát? Ennyi pénzt hová tesztek,mire gyűjtötök,mire ez a beteges kuporgatás? Spórolni úgy is lehet,hogy közben élvezi az ember az életet,pláne ha szereti a társát figyel a másikra és a számlákon túl,próbálja ki elégíteni a másik vágyait,szükségleteit,-mert az élet rövid és hiába van luxus ház meg csilli-villi autó,márkás ruha,exoticus nyaralás ha egy nyomorult gyrost titokban kell beburkolni mint a tolvajok...Nekem fontos a mosoly a párom arcára,még ha egy kis pocakja is lesz a nassolástól(mert azt is szeret). Spórolni sokféle kép lehet,magam vágom a férjem, fiam frizuráját és a sajátom is saját kezűleg készül,epilálást szemöldök festést sem a kozmetikusra bízom,nadrágfelhajtást ruha javítást is meg oldom a családnak,nyáron megtermelem a zöldséget,vásárlásnál figyelem az akciókat,szülinapokra magam sütök tortát,kondi terem helyett itthon alakítottunk ki torna szobát,lányomnak tánc helységet tükörrel.Férjem meg a barkács és szerelési munkákat vállalja,gyerekek házi munkával segítenek.Tehát inkább munkát viszünk a spórolásba kuporgatás helyett.Minden ember meg érdemli a vágyait (egy bizonyos kereten belül) és ha valaki ezt tiltja,az a szabadságát is korlátozza,komolyan meg kellene ezt beszélnetek és kompromisszumot kötni.
Ez elég szörnyű. Beszélj vele, ha nincs más megoldás, menekülj.
Én se élek rosszul és örülök annak, hogy költhetem a pénzt. Belehalnék, ha titokban kéne ennem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!