Miért van az, hogy a környezetem nem tűri el, ha örülök?

Akárhányszor nagyon jó kedvem van, mindig belém rúgnak valamivel és sokat bántanak. Ez öntudatlan, mert anyagilag támogatnak, meg elvileg nem akarnak egy megnyomorodott emberré tenni, de akkor nem értem ezt. Mitől alakul ki ilyen parancs az emberekben, hogy "ne örülj"? Igazság szerint a nagyszüleim is ilyenek, pesszimisták, mindenben CSAK A ROSSZAT látják, csak a sopánkodást hallani egész nap és az önsajnálatot. Ez sajnos rám is rám ragadt, de igyekszem leküzdeni, csak nehéz. Mit csináljak, hogy ne tegyék tönkre az örömömet? Nem tudom teljesen elzárni magam tőlük.