Miért csinálják ezt egyes emberek? Ha összejönnek valakivel, ejtve vannak a barátok?

Mert ha van párunk, akkor ő az első, nem a barátok.

Nem a barátok lesznek ott, amikor betegen fetrengsz, nem a barátaidnak szülöd a gyerekedet, nem nekik fogadsz sírig tartó hűséget. Hanem a párodnak. Innentől kezdve csak ő számít.

Mostanában én is ilyesmi vagyok de nekem hiányoznak a barátaim. A párom városába költöztem, 1-2 havonta járok csak haza hétvégére, abba pedig nem mindig férnek bele, ők pedig nem nagyon tudnak idejönni. Már csak 3 barátnőm maradt, közülük 1-el mindenképpen találkozni a szoktam, egy másiknak szintén lett barátja, négyes talit szeretnénk szervezni.

Sajnos sok régi barátom az exemmel közös barát volt, amikor vele szakítottunk velük is eltávolodtunk, pedig 6 évig rengeteg sok mindent együtt csináltunk. Vele nem gubóztunk be, inkább közösen gyűjtöttük a barátokat, megismertük egymás barátait...

Most ha megyünk anyumékhoz a párom is mindig jön, az pedig olyan hülyén jön ki, hogy őt is viszem... csak anyáméknál nem hagyom ott, hogy én most megyek a régi barátokkal találkozni te pedig maradsz... de látszik, hogy marhára unja amikor találkozom pár emberrel, olyanokról beszélünk amiről neki gőze sincs és vagy próbál új témát felhozni, vagy csak velem beszélni, esetleg ha többen vagyunk keresni valakit, aki vevő rá. Meg így nem is lehet igazán barátnőzni, a régi partizós, fingós, hányós poénokat tolni, nem fogunk lufikkal futkosni, rózsaszín nyuszifüles sapkákat próbálni...

Szerintem ha tényleg nagybetűs barátságról van szó, akkor fel sem merül vkinek a fejében az, hogy ejtse a másikat. Nyilván nem kell sülve-főve együtt lenni, de nem illik lerázni folyton a másikat. Én tudom milyen, amikor az embernek se szerelme, se barátja, szenvedtem tőle baromi sokat. Épp ezért, mivel most van egy tényleg igazi barátnőm, tudom, hogy milyen buta dolog lenne csak azért elveszíteni, mert a 20. programötletet mondom vissza azért, mert "jaj, most inkább a pasimmal lennék"... havi 1-2 alkalom, hogy kimozdulok egy baráttal, nem fogja a kapcsolatomat megsínyleni. Eleve úgy álltam hozzá a dolgokhoz, hogyha eljön a nagy szerelem, akkor sem fogom azt az egy szem nagybetűs barátot elhagyni. Eljött a nagy szerelem, még mindig az (és nem egyhónapos), mély és valódi érzelmeken alapszik, sokat is vagyunk együtt a párommal, de ez nem azt jelenti, hogy nem mozdulhatok ki nélküle.

Persze azt is megértem, aki utána csak a párjával szeretne lenni. Csak az ne picsogjon szakítás után arról, hogy milyen undokak a barátai, hogy miért nem keresik, miért nem hívják ide-oda, milyen szar barátai vannak, pedig úgy ki akarná magából sírni - amikor x éven keresztül levegőnek nézte őket.

A 12. vagyok, szerintem az hülyeség, hogy a pasi helyettesíti a barátnőt. Persze, vele is lehet programot csinálni, beszélgetni, szórakozni, de nem ugyanaz.

Sajnos én a költözés miatt nem tudok a barátnőimmel találkozni, itt pedig nem nagyon van időm barátkozni, amúgy se vagyok nagyon haverkodós típus, meg ott vannak a régiek, ők jók valaki már ovis korom óta barátnőm, nem fogom lecserélni...

A barátcipelés pedig nem jó megoldás, sajnos én most folyton ezt csináltam, mert ha megyünk a városomba a párommal együtt megyünk kocsival, úgy viszonylag olcsó, gyors és ő is meg akarja látogatni a szüleim, meg nem akar itt maradni egyedül. Csak otthon meg nem gáz, hogy én elmegyek találkozni a barátaimmal - nem feltétlenül estére bulizni csak sétálgatni, neki pedig azt mondom, hogy maradj itt és cseveréssz az apámmal, mert most "csajbuli" van?