Szerintetek elfogadható indok egy nagymamától az, hogy azért nem látogatja az egyik unokáját, mert nem akar betegséget elhozni hozzá a másik unokájától?

hát akkor sokat nem tudsz tenni, ha Te már mindent kipróbáltál. :) ezen nem szabad rágódni, hisz Ő többet fog veszíteni azzal, hogy nem ismeri meg a kis unokáját. Nálunk sokkal rosszabb a helyzet, de én ez miatt nem idegeskedek. Elfogadtam, hogy a párom családja szarik a fejünkre. Nálunk két gyerek van és még senki nem látta onnan. Hát ez van. Aki kíváncsi rájuk az jön és az szereti. Ennél több nekem nem kell. Persze, hogy ez a viselkedés nem normális, de nem erőltetheted rá.

Nem rég beszélgettem egy ismerősömmel,van 2fia meg egy lánya,mindegyik családos.Azt mondta nekem a lánya gyerekét sokkal jobban szereti mint a fiaiét.Szerinte az ember jobban szereti a lányától született unokát mert az jobban a vére,mint amit a menye hoz.Nincs unokám nem tudom,de azt mondta majd meglátom igy van.

Ne erőltesd, nem szereti a gyereketeket és kész. A szeretet nem lehet kikövetelni. Elég revans lesz az, ha majd idősebb lesz a gyerek, és nem akarja nagyinak tekinteni, mert neki a másik nagyszülő a igazi. Nálunk is ez volt, nagyanyám követelőzött, hogy őt miért nem látogatom, meg miért írok neki, nem hívom telefonon. Hát csak azért nem, mert olyan volt nekem, mint a 6. szomszéd. Ő persze elvárta volna, hogy ajnározva legyen, mint nagymami, de hát ez van. Egyébként örülj neki, hogy ennyire távolságtartó veletek, mert így legalább lelkiismeret-furdalás nélkül lepattinthatod, ha majd úgy megvénül, hogy segítségre lesz szüksége. Akkor is menjen majd csak a lányához, meg annak a két gyerekéhez. Egy gonddal kevesebb, a gyerekednek meg így is jut egy igazi nagyszülő, örülj ennek. Jobb is így, mintha feszt csak azért menne, hogy az orrotok alá dörgölje, hogy a lánya gyerekei mennyivel jobbak, szebbek.

Elolvastam az osszes valaszt es nagyon sokat talalonak gondolok.Ezen a teren nagyon sok tapasztalatot szereztem.64 evesen ha visszapergethetnem az idot egy percig nem szomorkodnek az anyosom viselkedese miatt.A ferjem egyke,de nem mondhato elkenyeztetettnek!Amikor a gyerekeim kicsik voltak en nagyon beteg voltam,es az en anyum mar nem elt.Ezekben az evekben az anyosomek jottek minden vasarnap hozzank ebedelni.Tolunk mentek aztan moziba,szinhazba.A folytatasos sorozatokat a nappaliban neztek,addig mi a gyerekszobaban voltunk a kicsikkel hogy ne zavarjak oket.Nem voltam szerencses mert a kornyezetemben levo nagymamak pont az ellenkezo tipusuak voltak!Nekem akkor elkeserito volt latnom hogy a masik csaladban hogyan rugja a labdat a csipoficamos nagymama,es a masik szomszedhoz hogy jar messzirol minden nap segiteni az anyos 1 ora buszozassal.Most jon a poen:Amiert nekem annyira hianyzott, szuper nagyi akartam lenni!!!Viszont a menyem (igazi karrierista)annyira sokat kivan hogy felet sem tudom teljesiteni az elvarasainak.Az elet nem konnyu!ANNAK KELL ORULNI AMI VAN!Az eletben a jo ferj es az egeszseges gyerekek a legfontosabbak,amin pedig nem sikerul valtoztatni nem szabad ragodni!!!Udv.