Ez a sorsom? Ez van megírva?

Hihetetlenül elegem van anyámból, és úgy érzem utálom! Persze lehet nem, mert eddig szerettem, de már annyira nem tudom a viselkedését elviselni, hogy utálom. Meg akarok tőle szabadulni. 24 vagyok, nem jó már itthon lakni, de munkanélküli vagyok, nincs hová mennem. Hétfőtől elvileg lesz munkám 64 e ft ot fogok kapni, a barátom is nagyon keveset keres, nem tudunk összeköltözni. Ő a szüleivel él, de 1 éve minden este itt alszik. Oda se tudnánk menni, ő se nagyon jön ki otthon. Én nekem nem lenne anyámmal bajom, de egyre bunkóbb velem, mindig bsztat, beszól, nem örül semminek. Ki akartam menni külföldre, de emiatt a szar meló miatt maradtam, de már bánom, mert nem bírom ki itthon dec 31-ig. (addig van melo) beiratkoztam egy tanfolyamra, annak májusban lesz vége, de nem tudok tanulni a stressz miatt. Most is anyám annyira örült, h dolgozhatok hétfőtől, h az a legnagyobb baja, h h készülünk el reggel, ha mki 7 re meg 7 30 ra jár és majd tolongunk a konyhában meg a fürdöben... A pasim meg a család előtt is leéget, az egész családban én vagyok a leglúzerebb, ha vmi baj van nagszülőkkel v bármi mki tud róla csak én nem, mert nekem nem lehet elmondani (nem tudom miért nem) van hogy anyám megver :-s és régen mindig mondta h szerencse h apámtól el tudott válni, de sajnálja, h tőlem nem tud. Meg mindig mondta amikor kisebb voltam, h nem is akartak engem :-( 1-2 kedves ember évente 1x 2x szokott is ezzel poénkodni a családban :-( mki lenéz, pedig én úgy szeretném őket, de már nem tudom, mert unom ahogy bánnak velem. Egyik családtag terhes volt, megsimogattam a hasát erre mások előtt az utcán megpofozott. Alig bírtam ki, h ne sírjak, én a csajt is szerettem, a babát is vártam, nem a pofon fájt hanem h nem tudtam miért kapom és hogy volt velünk más is. Van egy jó barátom is, őt is szeretem, de néha bunkó és lekezelő velem, általában ha nem ketten vagyunk hanem van ott valaki más is. Teszi az agyát, én meg próbálom nem felvenni, nem flegmázni, nem visszaszólni, meg csak kedvesen mosolyogni, h had égesse magát h milyen tapló. Régen voltak barátaim, már nincsenek, mindig kihasználtak, de sokáig nem érdekelt, szerettem őket és nagyon fontosak voltak, de egyszer megelégeltem, mert csak inni jártak, én meg megkomolyodtam, nem kell a pia, a cigit is letettem és már nem kellettem nekik mert nem tudtak kitől lejmolni. A volt pasim is tudta ezt és már csak ő volt nekem, és aztán ő is megalázott és belém rúgott, pedig ő volt a mindenem. Nem értem, h miért van ez. Mki szemét velem, aztán 1x megunom, és nem foglalkozok velük többet, de anyám más, tőle nem tudok megszabadulni. Nem értem miért bánt, miért éget le :-( tökre az jön le, h utál, az agyára megyek és teher vagyok neki :( ahogy néztem régebben is bnőket meg az anyjukat mindig azon gondolkoztam, h nekem miért nincs ilyen? velem anya miért nem ilyen kedves? miért beszél bunkón? ha kérdezek vmit miért nem tud szépen válaszolni? egyből bunkó lesz a modora, flegma a hangsúly, pedig tök normális vagyok. Vagy nem tudom, nem tudom mit csinálok rosszul. Most nem tudok külföldre menni, először pénzt kell gyűjtenem így még muszáj vagyok itthon maradni év végéig, de már kivagyok idegileg, és nyugtatót is szoktam bevenni. Nem tudom mit csináljak, lelkileg már egy roncs vagyok. Nem értem miért érdemlem ezt.