Mit lehet kezdeni egy bolond szülővel?

Egyetemista vagyok. Már korábban is voltak anyámmal problémák, szereket váltott ki a pszichiátrián és a kajámba szórta, hetente kihívta rám a rendőrséget aztán közvetlen utána rámtámadt és egyebek. Szerencsére felvettek az egyetemre és elkezdett rendbejönni az életem de jött egy buktató. 1 hónapot csúszik a diákhitelem és haza kényszerültem jönni "beteg" anyám mellé.

Az a baj, hogy mindenki azt gondolná, hogy egy ilyen embert könnyű kezelni, de valójában lehetetlen, agresszívak, szítkozódnak. Maguk sem tudják mit beszélnek. 2 hétig úgy voltam, hogy nappal aludtam, és éjjel csináltam a dolgaimat nagyon halkan, hogy ne fussunk össze a lakásban még véletlenül sem, de ma a barátnőm miatt kénytelen voltam nappal is fent lenni, mert pár óra múlva találkozom vele. Ő egész nap itthon döglött, már napok óta ezt csinálja, eredetileg vállalkozó, de mivel beteg, már a boltját sem képes normálisan kezelni és ha segíteni próbálok neki ebben az én kezembe mar bele. Támogatást tulajdonképpen nem kapok tőle, néha küld valamennyi pénzt, de a diákhitelből és a szoctámból élek már fél éve.

Egész nap kötekedett velem, várt valami vevőt, de nem jött át és rajtam élte ki a bosszúját. Nem tudott kaját venni, bár én találtam lencsét valahol és este megfőztem, abból adtam neki nappal, most estére teljesen elfogyott a kaja. Feltettem magamnak főni két marék rizst. Annyira kiakadt ezen, hogy én rajta élősködök (kb 50 forintnyi értéket tettem fel és a nyers vegetás rizs nem a legjobb csemege) hogy még tovább kötekedett, úgy beszél velem mint egy kutyával és nem lehet leállítani, egyszerűen képtelen elkussolni, de én meg visszaszólok neki, nappal például sikerült lenyugtatnom, de ahogy a nagyapám mondta, ezt az embert csak megverni lehet, de ahhoz meg nincs szívem.

Hozzámvágta (szokásos lelki fröccs amitől az egyetemen szerencsére jó távol voltam), hogy miattam ment tönkre az élete meg apám is miattam ment el.

Nos a tény az, hogy megbolondult és kitalálta, hogy neki jobb lesz apám nélkül, mert ráadásul meg is csalta, nem tudta hogyan elzavarni ezért benyalt egy üveg vodkát és részegen kergette el, apám kínjában elment és soha nem is akart visszajönni. Azóta boldog, rossz körülmények között él nagyon, de boldog, mert távol van ettől a szörnytől. Közöltem anyámmal, hogy nem én üldöztem el apámat, hanem ő, mert részegre itta magát és elkergette és annyira fájt neki az igazság, hogy bosszúból felhívta a rendőrséget és kihívta őket. Ezzel próbál terrorizálni én meg 21 éves férfi létemre a sírással kűszködöm. Nem tudom miért érdemlem ezt.

Minél hamarabb el fogok innen menni, de amellett, hogy bolond és még a nyomorban sem lehet mellette meglenni az is baj, hogy tulajdonképpen, bár sokak vannak így nincs családom. Tehát nincs hova hazajönnöm, nem vagyok biztonságban mellette. Azt is el tudom képzelni hogy patkánymérget tesz a cuccokba. Így meg nagyon nehéz egyetemistaként élni, stb.

A barátnőm nem tud erről még, de most pl át szerettem volna hozni egy kicsit, de anyám olyan terrort teremtett, hogy nem hogy nem szívesen hozom át, de ha áthozom esélyes az is, hogy be fogja zárni az ajtót és nem enged be minket. Egyszerűen szégyen. Én megértem, hogy sokat dolgozott meg minden, arról sem tehet, hogy beteg, de..... szóval..... hát ezt most így leírtam, kíváncsi vagyok kinek mi a véleménye, tulajdonképpen az anyám, de ha nem kerülnék emiatt börtönbe az első ilyen "rohama" során agyonvertem volna, mert látszik rajta, hogy már nincs velünk a lelke, csak nyomokban.