Mit lehet a probléma?

Láttam már és átéltem cifrákat, de ez tényleg nem semmi. Először is gratulálok, ezt remekül összehoztad magadnak.

Az elmúlt 6 évben mit csináltál? Se barátnő se érettségi nem volt még 20 évesen? Szakmád van?

- "Ezalatt a húsz év alatt el voltam kényeztetve a suliban mindenki basztatott és ilyenkor elsírtam magam ott mindenki előtt. " - több lelkierő, határozottság

- "úgy érzem mindenki csak lenéz engem és ettől nagyon agresszív leszek sajnos." - Ezt nagyon jól érzed. Van bármi amiért tisztelniük kellene téged? Intézd úgy, hogy legyen, de ez nem lesz könnyű.

- "A kérdésem most vagy kezdek megörülni vagy csak a szokásos fiatalkori lázongásom van? " - Egyik sem. A rossz lelkiismereted és a tehetetlenség van ebben.

A fiatalkori lázongás 14-17 éves korban van, amikor az ember nem tud azonosulni a szülei és a környezete értékrendjével és iskola után italozik, drogozik csajozik/fiúzik és szélsőséges eszméi vannak, de végül megtalálja a helyét.

- "elhozzuk a faszba és mindent magam mögé hagyok és valamit kezdek magammal. " a távolság nem segít az elpazarolt éveken, a lelki nyomorúságod, a démonaid mindenhova el fognak kísérni, amíg nem győzöd le őket.

Mehetsz pszichológushoz, sőt pszichiáterhez is, nagyon jól megmagyarázhatod neki, hogy te igazából jó ember vagy és a környezeted tehet mindenről, ha orvoshoz mész kapsz finom tablettát, attól picit fáradtabb leszel, de jobb lesz a kedved. Viszont azon, hogy egy senki vagy csak te tudsz változtatni. Pszichológus helyett az erkölcsi minimum és a munkamorál kategóriapárossal lenne célszerű ismerkedni. Esetleg nem kellene leérettségizni, akár munka mellett is? Hány osztály van? Munkatapasztalat?

Az a baj, hogy most is kívülről (a pszichológus) várod a segítséget, azt hiszed megőrültél, pedig az őrület nem így működik, gond van mindennel, csak a tehetségedről, a szorgalmadról, a kötelességeidről, az ambícióidról és a lehetőségeidről hallgatsz mélyen. Nem vagy semmivel elkésve, a szenvedést amit eddig okoztál magadnak és másoknak még jóvá teheted azzal, ha megtanulsz normálisan élni. Van akinek ez könnyen megy és vannak a leszakadtak és az eltévelyedettek, akiknek ezt is tanulniuk kell. Ha valamennyire megbékélsz magaddal, akkor hamar lesz barátnőd is. Elhiszem, hogy normális választ vársz, de tartok tőle, hogy neked a normális az együttérzést és a vállveregetést jelenti.

Ha ügyes vagy pár éven belül utolérheted és túl is szárnyalhatod a korosztályodat, sőt még hasznod is lehet ezekből a rossz időkből, de ezt úgy kell kezdeni, hogy megembereled magad és kitalálod mit akarsz csinálni, sok mindent nem említesz, ami a helyzetedre nézve fontos lehet. A leírásod alapján a legrosszabb putrik világa jut az eszembe, nem tudom, hogy valóban ilyen súlyos-e a helyzet.

Az első ötlet az hogy valami sport ami kifáraszt s levezeti a feszültséget. Ez nem vicc aki magát örli az hajlamos lesz mindenféle betegségre hosszutávon sulyosabbra is.

A kifáradástól ellazulva pedig jobban jönnek olyan gondolatok amik végül felváltják ezt a pótcselekvést s hasznos problémát megoldó cselekvéssé vállhat.

Bocsássanak meg a sportolók hogy a sportot pótcselekvéssé nyilvánitottam de én ilyen vagyok. Csak egyetlen egy sportot üzök, a futást, azt is csak akkor, ha kergetnek.