Van esélye ezek után rendbehozni egy házasságot?
Van egy közös gyerek is, 8 éve tart a kapcsolat.
Kb. 3 évvel ezelőtt a férjemnek volt egy húzósabb időszaka (munkahelyi gondok, érzelmi ingadozás), amikor elutasította a közeledésemet, de én kitartottam és vele maradtam, majd utána aránylag helyrejöttek a dolgok. Majd jöttek az újabb gondok, és végül én tartok ott most, hogy nem akarom ezt az egészet már, ráadásul nagyon össze vagyok zavarodva egy másik férfi miatt. Nem lesz közöttünk semmi sem, de ennek ellenére sem tudom, hogy képes vagyok-e újra talpraállítani a házasságomat, küzdeni érte úgy, mint azelőtt. Egyre inkább azt érzem, hogy jobb lenne nekünk a gyerekkel külön, testileg-lelkileg teljesen tönkretesz a helyzet, nem csak a férjemmel való örökös ellentétek borítanak ki, hanem még a családja lelki nyomorát is el kell viselnem. Egy kétlakásos családi házban lakunk, és nulla a magánéletünk, mert úgy veszik, mintha ez annyit jelentene, hogy bármikor ránknyithatják az ajtót. Folyton megy a hiszti a pénz miatt, pedig mi már többet nem tudunk (és nem is akarunk) hazaadni, hiszen akkor már önálló albérletet is fent tudnánk tartani, de a férjem nem nagyon hajlandó mozdulni. Én iszom a levét mindennek, mert én vagyok itthon a gyerekkel egész nap, ő meg dolgozik, csak tőlem értesül a dolgokról, ha elmondom neki, de nem akarom minden csipcsup üggyel terhelni.
Itt élősködik a naplopó, munkanélküli sógornőm is, csak a zajt csapja egész nap, főleg amikor a gyerek alszik, hiába kértem már, hogy legyen tekintettel ránk, egyszerűen antiszociális, nem foglalkozik magán kívül senkivel sem.
Már anyukám is mondta, hogy tönkre fogok menni így, lépjek valamerre, de nem tudom mit kellene tennem. A gyerekem érdeke a legfontosabb, de hogy szakítsam ki a megszokott környezetéből csak azért, mert én idegileg kikészülök a sok idiótától?
A férjed nem hajlandó mozdulni. Ez nem jó kifogás az albérlet ellen.
Én is anyóséknál éltem a férjemmel, ő sem akart eljönni onnan mert anyagilag jobban megérte.
Persze csak anyagilag :)
Rengeteg veszekedés és idegösszeroppanás után kinéztem egy albérletet, lefoglalóztam, megmondtam a férjemnek hogy van jön velem, vagy marad az anyjával egyedül.
Szó nélkül nekiállt pakolni.
Azóta megint rendben van a házasságunk.
Egyszerűen fel kell venni a kesztyűt, nem várhatod mindig hogy a férjed döntsön a fontos helyzetekben.
Aztán ha már úgyis a válást fontolgatod, legfeljebb kiderül, hogy álltok.
Általában így is én vagyok az, aki a döntéseket hozza, mert ő érdemben nem sok időt tölt itthon. Ezért nem is látja különösebben problémának azokat, amiket én nyilván igen, mert én vagyok a közvetlen célpontja a hisztinek, a nyavalygásnak, stb.
Igen, igazatok van, a beszélgetés kell, hogy megoldás legyen, legalább is az első lépés a megoldás felé, mert ez a helyzet már tarthatatlan, most fogok visszamenni dolgozni, ezt addigra le kell rendezni, mert utána nem fogok tudni még erre is koncentrálni, de legalább is a munka rovására fog menni az instabil lelkiállapotom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!