Mi lesz így a hugombol?

Nem neveli, ez a lényeg. Ha megütné a fiam az anyját, akkorát kapna tőlem, hogy nem a fal adná a másikat, hanem a falak adnák a másik 10-et.

Van az a sorozat a TVben, hogy a világ legszigorúbb szülői. Na az pont arról szól, hogy az apa nélkül felnőtt gyerekek, milyen szintre tudnak jutni. Nem akarlak elkeseríteni, de ez még csak a kezdet.

Hogy mi lesz belőle?

Szerintem nem a te gondod. Elég ha erre ő gondol. Kiskoromban majdnem hasonló cipőben jártam. Hisztis voltam, és nem beszéltem a legszebben, utána felnőttem és most élek. Mindig azokkal kegyes az élet akik a legkevésbé érdemlik meg.

"még szerencse hogy csak a féltestvérem.Anyám se különb"

Azért nézzük csak egy kicsit a húg oldaláról. Ezzel a félmondattal sokat elmondtál. A kamaszkor kezdetél él egy csonka családban egy gyerek, akit a nővére nem becsül semmire, apja nem foglalkozik vele, anyja testi fenyítéssel neveli. Tudom, hogy most sarkítottam, de mégis ez a helyzet. Van, akihez a problémáival őszintén fordulhat? Érdekel valakit őszintén ennek a kislánynak a sorsa? Vagy az kellene, hogy otthon is jól viselkedjen, illedelmesen meghúzza magát? Aki már nevelt kamasz gyereket, az tudja, hogy biztos érzelmi hátterű családban is nagyon ki tudnak magukból fordulni. Bizony a többség kaffog, csúnyán beszél vagy néz, megjegyzéseik vannak, lázadnak. Nem azt akarom mondani, hogy helyes, amit tesz. Bizots ő is tudja ezt. De ebben az életszakaszban elsősorban már nem nevelni kell, hanem elfogadni, érzelmi biztonságot nyújtani, türelmet megszázszorozni. És átsegíteni a gyereket, hogy mind a család, mind ő a lehető legkevésbé sérüljön. És legyünk őszinték, ezt a támogatást a ti családotokban nem nagyon kapja meg senkitől.

Teljesen mindegy, hogy nővér-e, vagy báty. És igen, hogy mersz hozzányúlni?

"legutoljára 2éve kapott pofont" - akkor mit üt vissza?