Családlátogatás elsőre?

Na nekem van ebben tapasztalatom, mi is így vagyunk a barátommal.

Mikor először bemutatott a szüleinek, még csak egy hónapja voltunk együtt. Nagyon féltem, hogy majd hülyének néznek, hogy mégis mit keresek ott egy hónap után, ráadásul egy másik országból, nem hittem, hogy majd komolyan vesznek...féltem, hogy hogy fogom majd magamat kifejezni, stb...

Egy rövid látogatás volt csak, 15 perc kb., a barátom nem akart halálra kínozni :) Mindent fordított, amit nekem mondtak, vagy amit én mondtam, de végülis az édesanyja beszélt egy kis angolt is, nagyon kedves volt, hogy megpróbálta. Végig mosolyogtam és ők is, hatalmas kő esett le a szívemről, mert nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak. A barátom azt mondta, hogy az anyukája már mióta először beszélt rólam nyaggatta, hogy hozzon el, mert érezte, hogy mennyire fontos vagyok neki :)

Én is könnyen zavarba jövök egyébként, de a kedvesség, jóindulat nálam bevált, fel tudtam oldódni.

Ha viszont nem ennyire nyitott a családja, akkor én sem tudom, mit tettem volna. Én általában nehezen kérdezek, nehezen kezdeményezek beszélgetést. Szerintem ilyenkor főleg a barátod dolga, hogy a két fél között a kapcsolatot fenntartsa és hogy a hangulatot kordában tartsa, hiszen ő a közvetítő :)

Próbálj meg ne aggódni. Mosolyogj szépen, legyél udvarias és előzékeny. Ha ebédre vagytok hivatalosak, vigyél egy tál süteményt, amit te készítettél, ebéd után pedig ajánld fel, hogy besegítesz mosogatni, stb.

Nem hiszem, hogy darabokra szednének, ilyenkor maximum a te családodról szoktak kérdezni, arról, hogy mit tanulsz/dolgozol, miért ezt, mit szeretsz csinálni...:) Könnyű kérdések. És ha szerencséd van, még az is lehet, hogy találtok közös érdeklődési pontot a szüleivel, az nagyon megkönnyíti az ismerkedést :)