Engedjem az új embert az életembe vagy harcoljak a régiért?

Kezdd el az egyetemet, és hamar le fog tisztázódni benned, hogy kiért érdemes "hazajönni" a hétvégéken... Talán egy harmadikért, vagy épp ott találsz egy normális kapcsolatot.

Még tényleg nagyon fiatal vagy :)

Nos, én a saját helyzetemből kiindúlva, tudom azt neked mondani.. Ahol nem érzed jól magad, onnan nagyon gyorsan menni kell.. Mert az csak rosszabb lesz, és addig kell elengedni a másikat, amí nem haraggal válsz el tőle..

Még nagyon fiatal vagy.. És soha ne engedd magad eltartani..

Véleményem szerint ezt kellene tenned:

1 elmenni az egyetemre

2 pár hét alatt eldönteni, mi is lenne jó.. szeretsz e hazajárni a mostani párodhoz, vagy már tényleg csak a megszokás..

3 szakítani vele

4 kipuhatolni, hogy az a másik férfi, nem csak a tested szeretné, és nem téged, mert haa később derűl ki, akkor neked fog fájni..

5Ha megtudta, akkor keresel az egyetemen, vagy abban a városban egy férfit.. Úgyis az egyetem 5 év... Hosszú idő.. Lehet ottmaradsz.. :)

Nos, én csak ezt tudtam tanácsolni.. Remélem azért érted, mire gondolok.. :)

A sulit mindenképpen kezdd el, és a párod ha nem hallgat végig, akkor írd le neki egy hosszú levélben, hogy te ezt miért szeretnéd, mik a céljaid, mik az álmaid, milyen életet és milyen munkát képzelsz el magadnak.

Én elkezdtem az informatikát (nőként), senki nem támogatta a családból, egy olyan álmom van, aminek ez volt az olcsóbb megvalósítási lehetősége, multimédiás, grafikai, tervezési, filmes tárgyakat vettem fel választhatókként. És megvalósítom az álmomat, amit gyerekkorom óta szeretnék. Akinek igazán fontos vagyok, az nem néz hülyének, az támogat, mellettem áll és segít.

10 éve énekelek gospel kórusban, rengeteget jelent nekem maga a közösség is, meg amit adunk a minket hallgatóknak, amellett, hogy egy óriási élmény kint állni a színpadon a tömeg előtt, és a színpadról látni, ahogy velünk énekelnek, játszanak, tapsolnak. A családnak ez se mindig tetszett.

Ha én hallgatok azokra, akik gátolnak, egész életemben bánnám, hogy nem léptem. Ha az álmaimat nem valósítom meg, amikor van rá esély, pótolhatatlan űr marad a helyükön.

Ne add fel, amit szeretnél, ne hagyd magad! Vagy megért a párod, és változtat a saját buta felfogásán, vagy nem is igazi társad, és erre te is rájössz, ha az Igazi mellé kerülsz, hogy őt úgy fogod szeretni, mint senki mást, és ő mindenben melletted áll.

Nehogy a pasi miatt ne menj egyetemre!!!!! Fiatal vagy még, száz ilyen jöhet.

Én 19 voltam, mikor összejöttem a férjemmel, voltak problémák, de szerettem és féltem váltani, és most ott tartok, hogy a három hónapos babámmal fontolgatom a válást. Ha nincs szikra, felejtsd el, az egyetemen ezer szikra vár!!!